Ígéretemet betartva
meglátogattam a karót,
és figyelemmel hallgattam
a rajta ülő kis manót.
„A karó már elmesélte,
hogy te ma is ki fogsz jönni,
's látogatásaidat most
akarja itt meg köszönni.”
Én vagyok az ki köszöni,
hogy elbeszélget itt velem,
örülök, hogy van még miért
eljönni otthonról nekem.
„Sajnálja, hogy a nagybátyja
szó nélkül téged itt hagyott,
gazda gyorsan tűzre dobta
búcsúra időt nem adott.”
Sajnos ez a mi sorsunk is
ha ráncos öregek leszünk,
ez a modern társadalom
nem tud mit kezdeni velünk.
A tudásunk még jó volna
csak szégyenlik tőlünk kérni,
sokkal egyszerűbben az ma
mint elavult elítélni.
Annak kedves kis manócska
nagyon megörültem itt kinn,
mert úgy tűntél nekem, mint egy
palackból kiszabadult dzsinn.
Kis karócska neked halkan
most még csak annyit mondok,
hosszú jövőt kívánok még
's egy karóhoz illő sorsot.