Ígéretemet betartva
reggel kimentem karóhoz
de már messziről megláttam
és alig jutottam szóhoz:
Karó mogorván hallgatott
kedvét valaki elszúrta,
mellette minden méter föld
alaposan fel volt túrva.
A karót kitámasztottam
két-három nagy darab kővel,
néztem, a karó teljesen
tele volt vaddisznó szőrrel.
Úgy látszik bőrük viszketett
karóhoz kellett dörzsölni,
legalább az is jól esett
ha már nem tudtak dőzsölni
Úgy látszik ezek a vadak
ma már senkitől sem félnek,
falúban keresik túrva
amiből ők jól megélnek.
Fel akartam vidítani
valamivel a kis karót,
mert el akartam zavarni
a nem hívott látogatót.
Ide figyelj kis karócska
mondok neked egy szép verset,
akkor majd meglátod te is,
téged mennyien szeretnek.
Volt egyszer egy szép kis karó
megvette egy jóakaró,
letette mint szőlőkaró
ő lett a disznóvakaró.
Jött arra egy rossz akaró
ellopta mint paszulykaró,
megszökött most a kis karó
útra állt mint jelzőkaró.
Szeretet, hogy ne vesszen el
ne húzd most az orrodat fel,
köszönd meg azt becsülettel,
hogy a gazdád nem éget el.
2 hozzászólás
Aranyos, jópofa, de szerintem egy rövidke kis prózai írásban, novellában, kis mesében jobban ki tudtál volna bontakozni. Részletesebben le lehetett volna írnod a tájat, a szituációt, gondolataidat. Szerintem.
Kedves Csaba!
Igazad van, de nekem van egy rögeszmém, hogy mindig mindent versben akarok leírni, és a kevesebb szavakkal az a célom, hogy az olvasót is belevonjam a témába, a gondolataimbe, egy kis mosoly akarok az arcára csalni és utánna azt is hozzágondolhatja, amit le sem írtam. Néha a sorok között több van eldugva, mint amit az ember a sorokból olvas. Különben is azt hiszem e Karó sorozat hét versében eléggé részletessen leírtam azt, amit mondani szerettem volna.
Köszönöm, hogy olvastál, és a véleményedet is, és
üdv Tóni