Hajnali csillag még szántja az eget,
ragyogó Hold fényében ébred a Nap.
Nyomasztó magány tölti be a teret,
azon tűnődöm, milyen lesz a holnap?
Milliónyi gyémánt ragyog a hóban,
amikor éled a napnak sugara,
két szemed ragyog az olvadó tóban,
de lassan elillan bájos varázsa!
Magányos hajnalon eltévedt álom,
félhomályban elveszett illúzió.
Hittem szavadban, már hiába bánom,
csak egy kérdés maradt, mire volt ez jó?
1 hozzászólás
Arra biztosan, hogy ilyen szép verset írtál róla. A többi? ej, azt én nem tudom.
szeretettel-panka