kimentem ismét sétálni,
a kis karómnál megálltam
és nem győztem őt csodálni.
Azon az elszáradt karón
oly friss, zöld hajtások voltak,
nem tudtam elképzelni, hogy
száraz karó is kihajthat,
De hinni kellet a szememnek
habár nem nagyon jól látnak,
néha előttük a betűk
kicsit nagyon is ugrálnak.
Most is itt a fényes napon
sűrűn nagyokat pislogok,
a sötét szemüvegem sajnos
tegnap engem cserben hagyott.
Reggel elmentem a boltba
friss kenyeret kellett vennem,
's mert ott egy kicsit sötét volt
szememről le kellett vennem.
Mert a zsebemben nem volt hely
vásárló kocsira tettem,
de amikor kinn pakoltam
ott a kocsin felejtettem.
Sarkon vissza is fordultam
és a kocsikhoz siettem,
de már hiába futottam
a szemüvegem nem leltem.
Majd az anyját emlegetve
újra a kocsiba ültem,
mielőtt még egy-két helyre
azt az illetőt elküldtem.
Nem kívántam neki rosszat
csak azt a kicsit emlékül,
hogy úgy lássa a világot
mint én a szemüveg nélkül.
Néha mond olyant is az ember
amit később már meg is bán,
talán jobb is, hogy már nem volt ott
mert akkor most a tettem bánnám.