nagy kövek közé esve
el is pityergett
***
majd a nyár végén
nincs már hó a hegyekben
patak kiszárad
***
kavics felvidult
örömmel napozott a
száraz mederben
***
egy kora reggel
puha érintést érzett
amit már ismert
***
finom érintést
száz közül megismerné
e puha kezet
***
a finom újak
érzéssel simogatva
magukkal vitték
***
kis szobájában
szellemének nevezte
otthona díszét
2 hozzászólás
Szia, a vers hangulata megragadta fantáziámat: ott voltam a magas hegyekben, láttam a csörgedező hegyi-patakot, és talán én is találtam egy kavicsot, amit hazavihettem! Üdv: én
Azt gondolom, hogy ha egyszet oda kerülsz, (engem 13-szor visszahívott a kis patak, és minden alkalommal egy Haikucsokrot hoztam haza) te is fogsz egy kis emlákat magaddal vinni.
Örülök, hogy megérintettek a soraim és
üdv Tóni