Állok itt,s nézem
az Északi Tengert
-csak egy nagy víz-
messze hajlani látszik
a felhők súlya alatt,
amint nyugvó nap szikrázik,
s belenéz az alkonyat.
Nézem
amint lilás csobbanás
parthoz csappan,
levegőbe szökkent
ezernyi csöppet-könnyet.
Sirály rikkant,
Halat szúr habok alatt,
amott egy vitorlás
mólóhoz csusszan,
s meghal a varázs.
3 hozzászólás
Elképzeltem ahogy olvastam. Tetszett a végén kissé szomorkás versed!
Barátsággal Panka!
Eszembe juttattad a Balti-tenger látványát, mely ott van a szomszédságban. Bizony régen jártam arra, de képeid imresszív hatása beivódott gondolataimba, s elém hozta az élményt.
Nagyon hatásos alkotás!
Gratulálok!
Alberth
nagyon szép képekkel festetted meg a könnyeket, és a gondokat. Én ezt érzem ki belőle, de gondolom mindenki mást lát benne. szeretettel ölellek
Anikó