Itt maradtál,
talán örökre
megmaradsz ezen
az oldalán a partnak,
sár tapad kövekre
iszapos sár tapad
lábad nyomán,
ha reggelente
átnézel a
folyón túl hegyekre,
hol egykoron
azt hitted ellenedre
változik az élet,
menni vágyott lelked
és a távol
elérhetetlennek tűnt
az elhagyott
folyóntúl szobából.
Innen túl
és onnan ideát
egyet jelent
és mégis mennyire
más lehetett volna,
egészet törtél
apró darabokra
hogy újra és újra
összerakd a képet,
de valami
mindig hiányzott
kirakni a teljességet.
valahol útközben
elveszett
egy folyón túl
sosem volt,
egy folyón innen
sohasem keresett.
5 hozzászólás
Mély tartalmi mondanivalója megragadott…
A teljességet…keresni….hm…
Tetszik:)
Üdv.Éva
VERS, szép vers.
Tudod ki jutott eszembe? Nagy László: “…fogai közé szoritva kiviszi át a túlsó partra a szerelmet?” (Fejből idéztem, lehet, hogy nem pontos.)
Üdv!
Évának:
Valóban, a teljességet soha nem érhetjük el, de törekedni kell rá. Minden kis morzsája maga az élet. Valahogy így mondta Szokratész.
Üdv!
Az egész életünk egy keresés.Keressük a Szerelmet ,vagy talán egy szabadnapos Istent.A legrosszabb esetben Önmagunkat.De addig jó amig valamit keresünk…Tetszett.
Csodaszép a versed, a szavak játéka különösen tetszett, pl "innen túl és onnan ideát". Kirakni a teljességet…hát igen, vhol minden ott kezdődik, hogy magunkban kell megtalálnunk az egységet, a teljességet, és utána tudjuk ezt a külvilágra is átvinni. Sok munka az igaz, de boldog emberek, csak az "egészek" lehetnek, nem pedig a "felek". Köszönöm az élményt, boldog vagyok, hogy olvashattalak.
H.
Csodaszép a versed, a szavak játéka különösen tetszett, pl "innen túl és onnan ideát". Kirakni a teljességet…hát igen, vhol minden ott kezdődik, hogy magunkban kell megtalálnunk az egységet, a teljességet, és utána tudjuk ezt a külvilágra is átvinni. Sok munka az igaz, de boldog emberek, csak az "egészek" lehetnek, nem pedig a "felek". Köszönöm az élményt, boldog vagyok, hogy olvashattalak.
H.