Az őrület, ha
néha könnyes hódolattal
eljátszom a gondolattal,
hogy végleg itthagyom?!
Nincs zsebemben hit, vagyon
s hogy ez keresztbetesz vajon?
Válasz nélkül hagyom.
Őrület, ha
néha azon gondolkodom,
csontjaimig gombolkodom,
s kivetkőzök innen?
S hogy néha nincsen
miben hinnem,
az a legkissebb bajom…
Őrület, ha
hagyom, hogy a
megykönnyebbült bűvölet
árjaiba esve
búcsút mondjak egyik este
az édes kínvilágtól?
Mit tegyen az ember,
ha visszahúzza teste?
Ilyenkor keserédes terveket
az elméje fest-e vajon?!
Őrület, ha
bevallom, hogy
boldog percem nincsen,
és a jövőmet úgy
építem rabbilincsben,
mint egy megrepedt
vállfa tartja terhét?
S ha néha azt mondom:
Hátha! – s eldobom
jövőm kemény tervét,
fejbever egy téglával valami.
Őrület-e azt suttogni némán,
hogy nincs helyem a létrán?!
Őrület-e hetente
merengni el a témán,
hogy tévedés vagyok?
Mit mondanak erre a nagyok?
Mondják-e, hogy
szerencsétlen vagyok;
hogy szánalomra vágyó szívemet
teregetem a külvilág felé,
mint apróért rimánkodó
hontalan idegen?
Ne nézz rám ilyen ridegen!!
Túl sokszor járok
csárdást az idegen,
s ha elpattan egyszer,
végre érzéketlen vagyok!
S az, hogy a világnak porában
egy lábnyomot sem hagyok,
már nem is akkora tragédia.
7 hozzászólás
Szia, tegyél fel még ilyen klassz régi verseket. Eredeti, mint minden versed. Még nem fedeztek fel?
szia Bödön! Köszönöm.. igyekszem többet feltenni!
Még nem fedeztek fel.. és Téged? 😀
Üdv.: Janka
Bödönnek igaza van 🙂
Sodró lendületű, magával ragadó, elvarázsoló, ritmusos és rímes (nagyon fontos, hogy a vers ritmusa megfeleljen a hangulatának), jól találod meg a szavakat és párjaikat is – és még írhatok 1-2 közhelyet, melyeknek csak 1 hibájuk van, hogy elhasználták őket… Szerb Antal írta, hogy vissza kellene adniuk a szavaknak valóságtartalmukat.
Neked sikerült 🙂
Kedves Gábor!
Örülök, hogy megfogott a versem!
Köszönöm, hogy olvastál, jól estek a szavaid!
Üdv.: Janka
Kedves Janka!
Nem néztem a rímeket. A tartalmat igen. Kétségbeesés érezhető a verseden. Én ezt vettem észre, de lehet tévedek.
Régi vers… elmúlt. Azt írtad. Ez megnyugtató.
Ági
Szia Janka! Az, az érzésem ezt a versedet (is) olvasva, mintha rab írna börtönéből kétségbeesett, fuldokló levelet. Mi ez a börtön? Nyilván nem fizikai rácsok, nem vasrúd rácsok. Saját magad tartod saját magadat börtönben félelmeiddel, kicsinyhitűségeddel, téveszméiddel? Ragaszkodásoddal valamihez, ami nincs, illetve nem úgy van…Vagy, másik verzió, környezeted elvárásai zárnak be? A vers azért jó mert őszinte és szenvedélyes. Technikai értelemben is jó, újszerű megoldásaival. Ha én kiadó lennék, habozás nélkül felvállalnám! Két írásom van most egy híres nagy kiadónál, egy regény (Havasi gyopár) és egy novelláskötet (HB kalandjai) Én ajánlkoztam, és ők bekérték ezeket. Látom, ez 2009-es versed. Ha mostani lenne, komolyan aggódnék!!! Mi van Maxszal? És a szerelmes versekkel? Bocs, ha nem jót kérdeztem! Üdv: én
Szia Bödön.
Jól érzed. Kishitűség, csalódottság, félelem, fájdalom, kilátástalanság, a meg nem felelés fóbiája hatotta át a gondolataimat. Rossz úgy élni, hogy az ember büszke, elhiszi magáról hogy többre hivatott, és mégsem jut előbbre. Messzebb kerülnek az álmok: saját karrier saját lakás saját élet, közös ház közös élet közös gyerek, hatni, alkotni, nyomot hagyni. A hétköznapok igazságtalansággá válnak, és óhatatlanul felteszed a kérdést: nem tévedtek velem kapcsolatban? Nem tévedtem magammal kapcsolatban? Akarom ezt így? Szörnyű dolog hogy 23 évesen az jár a fejedben: már lekéstél mindenről ami valóra váltja álmaid, céljaid.* A szerelem számomra nem eget rengető, kínzó vad érzelemtenger amit nehéz feldolgozni, hanem a boldogság, a béke, a biztonság, az állandóság, a nyugalom és örömök szigete. Ezért nem is tudok írni róla. Valójában csak fájdalommal, dühvel, fájdalomról tudok írni, hiába szeretnék másról, csak sebekből sziporkázom, ezért nem fognak felfedezni soha. Üdv.: Janka