Hajnali vonat, fémkerék zakatol.
Álomból riadt banyának
Folyik a nyála.
Hirtelen felkapott ruhában araszol,
helyettese részeg urának.
Kendő nincs nála.
Sorompó csörlőjét kínnal csavarja,
elege van az egészből.
Közeleg a gép.
Szemeit fény elől kezével takarja,
szépeket gondol férjéről.
Régi emlékkép.
Volt ez valamikor közös munka,
váltónál ketten fiatalon,
szellőben ölelés.
Ma már csak ennyi lett a jussa,
egyedül kinn a hajnalon.
Didergős szenvedés.
Sebesen haladtak mellette a kocsik,
álmosan nézte a síneket.
Párába sóhajtott.
Sorompót markol, s pihen egy kicsit.
Naponta vonszol ki éveket,
édes szót rég hallott.
Ez ma, úgy érzi, a leghidegebb hajnal,
a hűvös a szívéig hatol.
Billen öreg teste,
közben kocsi döccen hatalmas robajjal.
Ő gyengülve a sínekig hajol.
Senki nem kereste.
Csak este.
22 hozzászólás
Kedves Artur!
Minden elismerésem a tiéd. Igazi ballada, amelyben a tragédia valódi ereje üt át.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm Rozália!
Ballada? Erre nem is gondoltam, de igazad lehet.
🙂
Sorsok… micsoda sorsok és el kell viselni…
Nagyszerű költemény
gratulálok
András! Nagyon köszönöm!
Véleményed nagyon jólesik, főként, hogy jó tollú alkotónak tartalak.
Üdv.
Szép vers, szomorú sorskép.
Hanga
Művésznő! Köszönöm!
A főszereplőt gyerekkorom emlékképéből kerestem elő.
🙂
Érzékeny…és tragikus…és nagyon szép.
… És köszönöm … Drága Zsike!
:-)))
Ez nagyon megrázó. Olyan szemléletesen leírtad, hogy magam előtt látom, pedig – gondolom – csak szimbolikus a környezet.
Gratulálok: Colhicum
Köszönöm a hozzászólásodat!
Valóban. Több, mint a fele csak elképzelt esemény. Igyekeztem beleélni magam egy ilyen asszony sorsába, ezek szerint valamennyire sikerült is.
🙂
Nagyon tragikus kép, ugyanakkor nagyon szép. Nagyon tetszett, üdvözlettel anonym
Köszönöm!
Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
Szegény banya… Hogy nem találtam még rá erre a versre ennyi idő alatt? Rólad valahogy mindig a prózák ugrottak be, pedig nem először látom, hogy a lírai oldalad is milyen erős. Nagyon tetszik ez a vers, mind tartalom, mind felépítés szempontjából, és mert nincs benne semmi sablonos.
Őszintén gratulálok, ez most nem egy "bíztató", hanem egy abszolút megérdemelt ötös!
Üdv: Kalina
Nagyon sok jó vers van az oldalon, én pedig nem vagyok igazából poéta. Nem csoda, ha eddig nem találtál rá erre a versemre.
Erős lenne az oldalam?
🙂
Hiszen fizikai munkás volnék, vagy mi.
Köszönöm szépen dicsérő soraidat!
Szia Artúr!
Na, ezt jól kikaptam magamnak, és most apróra! 🙂
Többször olvastam, míg megbarátkoztam valamelyest az öregkor képeivel. Tudom, nem a rosszindulat, csak a képi festés tőled, mégis szívesen a kezedre ütöttem volna a banya kifejezés miatt. Tudom, a hirtelenjéből felriadt ember egyébként is úgy néz ki, ahogy lefestetted ezt asszony képében, és mégis megriaszt és felemel. Egy képben egy élet, ez az, amit nagyon jól értek nálad. Ballada ez a javából, persze csak nekem, amolyan Ágnes asszonyos, bárha tartalmában különbözik, tudom. A monotonitásban érzem a két alkotást közt a kötést. Még valami, az emberi közöny egy történés miatt, keményen elgondolkodtató.
Jó ez, mert pillanatkép és egész élet együtt.
Üdvözöllek:
Val'
Szia Val!
"Tudom, a hirtelenjéből felriadt ember egyébként is úgy néz ki, ahogy lefestetted."
Pontosan ez volt a szándékom a "banya" szóval. Erre nagyon jól ráéreztél. Még szerencse, hogy nem tudsz a kezemre csapni.
🙂
Ágnes asszonyt nem ismerem.
"Pillanatkép és egész élet együtt."
Ha ez ennyire nyilvánvaló a számodra, akkor sikerült jól összeraknom a verset.
Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat és a véleményedet!
Kedves Artúr!
…csak véletlenül találtam rá erre az írásodra!
Valérie bejegyzése nyomán!
Nagyon jó!
Gratulálok:sailor
Köszönöm szépen a gratulációdat!
Kedves Artúr!
A megszokott humorod csillan az első soraidban, de mire a végére értem könnyeztem.
Remek lett az alkotásod.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Amikor nekiláttam, hogy ezt megírjam, még valóban valami paródiafélét szerettem volna kihozni belőle. Menet közben mégis megváltozott a tartalma. Jöttek a képek, gondolatok, érzések, és ez lett belőle.
Köszönöm szépen!
Kedves Artúr!
De keserű lett a vers, főként a végében van egy óriási sorsszerűség, amit gyönyörűen át tudtál adni. Annyira, de annyira benne érzem Magyarország lakosainak elkeseredettségét, a fennmaradásért való mindennapos szenvedést. Szerintem sok száz, ezer pár élhet így, ilyen közegben, szeretetnélküli létben, egymás mellett mégis és magányosan. A képeid is remekek. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvi!
Az nekem nagy öröm, ha mindenki kiérzi a versemből azt, ami a saját szemszögéből jól látszik a világban. Remek érzés tudni, hogy ennyire áttételesre sikeredett ez a pár sorom. Részemről egy kicsit más az a tartalom, amit próbáltam beletölteni, de elolvasva a véleményedet … igen. Az általad említettek is kiolvashatók belőle.
Köszönöm szépen!