Nem figyellek, csak hagyom,
hogy úgy szorítsd a karom,
ahogy a szívem markoltad,
majd eldobtad,
mert üres volt már, s unalmas,
és a te szíved nem oly rugalmas,
hogy megértse,
hogy elég a szél, hogy megsértse,
de nem szólok, mert nem tudok,
csak fekszem ott és fuldoklom,
és saját vérem az, mely visz a hátán,
egyedül utazom, árván,
de erősebb vagyok, mint hinnéd,
s jót tesz ez a kint lét,
így új erőre kapok,
s egy nagyot dobbanok,
így már szabad vagyok, szárnyalok,
s nem tudni, hol landolok,
csak azt tudom, hogy rabod,
mi oly sokáig voltam, már nem vagyok.
Csak hagyom
By liptainorman
6 hozzászólás
Ragrímek. Kár, mert vannak benne jó gondolatok. Érdemes volna komolyabban is verssé faragni.
Köszönöm a hozzászólást. Nem vagyok egy verses típus, és nem is szeretnék lenni. A tarsolyomban is csak ez az egy darab pihen, nem véletlen. Egyszer talán összegyúrom egy használható, szép verssé.
Nem célom, hogy megsértselek. Tényleg van lehetőség ebben az írásban.
Egyáltalán nem sértett meg. Mit is keresnék itt, ha minden kritikát felvennék, nem igaz? Értékelem a véleményét, és talán meg is fogadom, de egyenlőre nem tervezek versíró babérokra törni, csak gondoltam feltöltöm, miért is ne? 🙂
Kedves Norman!
Ne keseredj el az erős kritikáktól, nem rossz indulattal kapod. A versíáshoz is idő kell, amíg megtalálod azt az utat, amelyen járnod kell ahhoz, hogy szabályos, s a kritikát kibíró verset írjon valaki.
Versed szép és jó gondolatokkal van tele.
Írjál sokat, gyakorolj, és olvassad mások munkáit is, abból sokat lehet tanulni.
Szeretettel üdvözöllek a Napvilág honlapján, kívánom, hogy érezd magad jól közöttünk.
Kata
Köszönöm a véleményt, tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, csak feltöltöttem, hogy valaki írja is le, hogy biztos legyek benne! 🙂