Csak írom és írom a sorokat,
A lelkiismeret gonoszul riogat:
– Bolond vagy? Ne írogass!
Azt kívánja némán hallgass!
Hallgatni? Szavakat eltemetni?
Miért kell ily’ borzalmat tenni?
Nem érted? Lelket kell menteni,
nem Téged akarlak kergetni!
Szívemet kellene melengetni,
nem cirógat engem már senki,
kicsit boldog akarok még lenni,
s bánatot, fájdalmat elfeledni.
Csak írom és írom a sorokat,
fáradhatatlan a sok gondolat,
a szavak gyógyírként hatnak,
csodálatos földöntúli varázslat.
9 hozzászólás
Csak írd! ..és meglátod, minden egyre jobb lesz… 🙂
Gy.
Igen Kedves Gyömbér, így teszem:)
Ez valami kényszer, hogy amit elmondok, elmondom kétszer, százszor, abban a hitben, hogy valakit elvarázsol. Jó a versed!
Üdv: Colhicum
Neked pedig jó az értékelésed, nagyon eredeti:)) Köszönöm szépen:)
írd csak… írd! 🙂
Valaki kimondja, ha bántja valami, mások magukba fojtják, megint mások "kiírják" magukból, amit éreznek, én is ez utóbbiak közé tartozom. Nagyon szép a versed!
Igen aszirk én is így vagyok, a szavak csak úgy jönnek…néha elképedek, hogy honnan, de csak írom és írom…:) Köszönöm:)
a neved szép, s mégis elírtam bocsánat aniszirk:))
Semmi gond, előfordult már máskor is, ilyenkor el kell magyaráznom sok embernek honnan is van ez a név. 🙂