Szinte semmitmondó kéttagú szó.
Mégis, akárhol kipróbálható.
Az emberek felkapják fejüket,
Mosolyt fakaszt, sóhajt, és könnyeket,
S idegenből leszel rögtön rokon,
Legyél bármely szélességi fokon.
Visszarévedtek máris egy korra,
És egy csibészes kedves mosolyra.
Egy főhajtás… egy laza mozdulat…
Egy elfutás… villámgyors fordulat,
S az a régi gól kapáslövésből…
Felragyognak tűnt emlékeidből.
Volt vagy négy osztálya, vagy talán hat,
És egy világ a lábai alatt.
Kézfogásáért abba’ a korba’
Uralkodók álltak csendben sorba.
S minél nagyobb dicsfény vette körül,
Annál szerényebb lett, ott legbelül.
Mindvégig kedves pesti srác maradt,
Ahol járt, jókedv és mosoly fakadt.
Küzdött értünk, nekünk, s tán helyettünk,
S játéka láttán a mennybe mentünk.
Feledtük mind, bánatunk, nyomorunk,
Hogy senkik, hogy elnyomottak vagyunk.
Verhetetlen gárda vezére volt,
Amit akkor tettek, világra szólt…
Négy évig nem leltek legyőzőre!
A „sváb” volt az egyik beceneve,
Büszke leszek rá, amíg csak élek…
Ki ne tudná már, kiről beszélek?
Mondjad ki bárhol a Puskás nevet,
A fél világ máris reád nevet.
Oh! my friend! Oh! Puszkász from Hungary
A világon mindenki ismeri.
Real Madrid, s a Phanatinaikos
Vele kerültek közel a naphoz.
Vallások, kultúrák metszéspontján,
Minálunk termett e futball Titán.
Fénylőbb csillagot senki nem látott,
Körbe ragyogta a fél világot,
S hazatért e kis ország ölébe,
Hogy magyar hant kerüljön fölébe.
Esetlen soraimmal tisztelgek
„Ilyencsapatsohamár” tinéktek.
S a CSAPAT két hatalmas klasszisát,
Buzánszky Jenőt és Grosics Gyulát
Köszöntöm, (e kettő még, ki nem holt)
Kedves fiúk, ez férfimunka volt!
Ha egyszer majd Ti is Útra keltek,
S a fiukkal ott fenn gyepre léptek
Látni fogja a „mennyei bagázs”,
Mi is a futball… az égi varázs…
Nem érdekelnek majd az angyalok,
Csak játsszatok Ti ott, ha meghalok.
6 hozzászólás
Kedves Antal!
Igaz a foci a férfiaké igazán,de akiről ,/akikról írsz /írsz Ő mindenkié.Az Ő neve hallatán még megéri magyarnak lenni.Jól összeszedetten emlékezel meg róluk a CSAPAT-ról.Az utolsó két sor különösen tetszik.Versedhez gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Valika Kedves!
Köszönöm, hogy ilyen fiús témát is olvastál tőlem és ilyen hozzáértésről tanúskodó megjegyzéssel tiszteltél meg. a.
Kedves Antal!
Mondhatom, nagyon szépen emlékeztél meg versedben a NAGY futballistáról. Én sem vagyok nagyon oda ezekért a játékokért, sose értettem meg, mit szaladgálnak ott össze-vissza a pályán (ne nevess ki, talán nem én egyedül gondolkodom eképpen). Azonban azokra a régi igazi jó játékosokra, én is tisztelettel emlékezem, mivel ők tudtak, nem csak szaladgáltak össze-vissza, hanem hírnevet szereztek maguknak, és az országnak. Kár, hogy azóta sem tudtak úgy felnőni az utódaik.
A versed is kitűnő, mint amilyenek a kötetedben találhatól. Különösen megható a vers befejezése.
Gratulálok hozzá, Kata
Kata Kedves! Köszönöm, hogy a számodra idegen téma ellenére azért figyeltél rám, ill. az irományomra. A megtisztelő értékelésed is köszönöm.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Megint egy átalakításra készülve pakolgattam a régi könyveimet, s Puskásról irt került a kezembe. S most olvasom szép alkotásod, elgondolkodom: a mostaniak közül lesz valaki akire igy fog elmlékezni a világ?
Akár fog, akár nem, Te már örökérvényűen megemlékeztél róla. Egészen biztos, annak idején majd összeáll az Aranycsapat és fergeteges meccset fognak előtted játszani ott fenn az örömödre. :-))
Jó volt olvasni, mert nagyon szép, mint mindig.
Köszönöm!
Szeretettel: Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Nem lesz. Sajnos ebben biztos vagyok.
Ha ők ott fent is összeállnak, az biztosan egy varázslat lesz. De, hogy én oda bejutnék, az teljesen kizárt dolog. De majd bekukkantok a kulcslyukon. (Te addig Péter bátyót elcsalod a kaputól. 🙂 )
Köszönöm kedves szavaid, megtisztelő értékelésed