Csak néztelek, néztelek
és rohantam volna
bárhová-csak Veled…
Úgy szerettem volna!
Akartam a szemed
igaz, tiszta fényét,
két kezed bíztató
meleg érintését.
A szádat akartam,
hangod, lélegzeted,
az órát, a percet,
mikor Veled leszek.
Behunytam a szemem,
szívemet kitártam,
s repültem Veled
hajnalsugárban.
3 hozzászólás
Hát tudod, ez nem más mint szerelem! Jó kis vers!
Barátsággal Panka!
Lendületes, érzelmeket kimutató vers. Látom, a szabadverseket kedveled.
Kár, hogy nem próbálkozol a szabályos-magyaros, szakaszokba foglalt versírással.
Szeretettel: Kata
Tudod, az úgy van, hogy leülök, és írok, írok, írok… Örülök, hogy olvastad! Üdv! Taliana