Csak tollat adj a költő kezébe!
Ha dalt érez ő, akkor írni mer,
érzelmek ezernyin szőtt vágyain,
mit szívében tán maga sem ismer.
Ki ismeri azt, mi nem az övé?
Mit bensője nem önmagának hord,
mikor a csendes éj szívén zenél,
ki egy volt májuson neked dalolt.
Csak tollat adj a költő kezébe!
Eléd hinti tán, amit szeretnél,
mert minden szív vágyik a szép szóra,
hiszen az ember aszerint remél.
Minden szívben ott rejlik, ami szép,
mi érzéseknek vágyain terem,
melyeket a versek is hordanak
örömet adva mindenkor nekem.
Csak tollat adj a költő kezébe
vágyaiban éledő reményként,
mikor érzi azt, hogy írnia kell,
dalol vele majd szíved is önként!
Mert a költő nem önmagának ír,
ha ujjai közt a toll dalra fog,
másra gondol megannyi reménnyel,
miközben ha ír, arca hogy ragyog.
Csak tollat adj a költő kezébe!
Ha azt megleli, nem kell neki más,
na és papír, mit majd' elfeledtem,
és a szíve, mint érző vallomás.
Nézd, mennyi minden kell egy költőnek,
s a javát még maga sem ismeri,
mert több az, mi benne ismeretként
él, tüzekként, mi mégis emberi.
Csak tollat adj a költő kezébe,
lássa költészetében önmagát,
ki éjeken át virradatig ír,
és könnyeitől néha alig lát!
Benne vágyakul élnek a versek,
ki hívta azokat, és remélte
mindenkor benső odaadásán.
Csak tollat adj a költő kezébe!
6 hozzászólás
Szia Zoli! 🙂
Már szólok is ehhez a versedhez, mert azonnal hatott. Nagyon jó volt találkozni vele az adminon, felüdültem tőle. Egy határozott megerősítés arról, hogy érdemes írni.
Azt kívánom neked, hogy legyen toll a kezedben még sokáig. 🙂
Köszönöm, hogy olvashattam ezeket a tiszta, szép és igaz gondolatokat! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Hálásan köszönöm jöttödet, s olvasásodat örülvén kedves szavaidnak!
Örülök ha szereztem Neked némi örömet egyszerű művemmel!
Elnézést kérek a késői válaszért, de sok dolog történt velem ezekben
a napokban!
Szeretettel gondolunk Rád Gabikával! Zoli Kaposvárról
Kedves Zoltán!
Szívemből szóltál, minden sorodat nagy tetszéssel olvastam.
Erőt, kitartást kívánok neked!
Laca 🙂
Kedves Zoltán!
Ez az írásod ´is´egy nagyon szép fenkölt,ihletes percben
percekben született!
Kimondtad a lényeget,a lényegét a költészetnek,azt a belsö
forrást tártad elénk,ahol ezek születnek!
"na és papír, mit majd' elfeledtem,
és a szíve, mint érző vallomás. "
…igen ez a két dolog kell hozzá,de a második nélkül
nem jön a papíra semmi!
folyt
"Csak tollat adj a költő kezébe! "mert
"Benne vágyakul élnek a versek,"
Minden költemény ´bölcsöje az a belsö meggyözödés,
óhaj,akarat,vágy,szükség,hogy azok az ihletes gondolatok
érzések,vágyak felszinre kerüljennek.
Napvilágot lássanak!
"s a javát még maga sem ismeri,
mert több az, mi benne ismeretként
él,"…igen!
folyt
"mert minden szív vágyik a szép szóra,
hiszen az ember aszerint remél. "
…és ez a költö feladata,hogy ezt kielégítse!
Gratulálok egyik legszebb írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!