Csalogány

Kicsi szíve, szárnya, közben gyógyulgatott,
Lánykánk hárfa lelkét, égették a hangok
Úgy érezte, ha ő is csalogánnyá válna,
Talán teljesülhetne minden óhajtása

Pirkadatkor vele együtt dalolhatna,
Kacagva tavaszba, felhők fölé szállva
Hirdetni ódáját e fényes csodának,
Mikor lelki társak, egymásra találnak

Kedves csalogánya megvárni nem tudta
Mert jobban vágyott ő, ki a napvilágba
Érezte, hogy teste már felmelegedett
Megtalálójának énekelt eleget

Lánykának madárkává válni nehéz volt,
Néha énekelt csak tisztán egy-két dallamot
Növögető szárnyát, otthon rejtegette,
Nem értették, hogyan és mit kezdhetne vele

Hangja is elapadt, mint a búvó patak,
Szárnya talán, jó lesz majd égi angyalnak
Mára a mosolya, mint a hervadt rózsa,
Melyen pillangója kővé lett azóta