Jó most sírni.
Csend van.
Szinte fülsértő ez a szánalmasan sivár,
szenvedélybe fúlt végtelen homály…
Láttok még engem?
Érzitek lényem?
Bomlik a szív, és halkul már a lét.
,,Bolond vagy!"- hallottam gyakran,
s én ezt jól tudtam.
De nem is akartam én bölcs lenni…
Azt gondoltam, könnyebb tán
balgaként, álmok közt élni.
Pedig lehetett volna másképp is…
Mindig ott lebegett a "mi lenne, ha…"
De mostmár csend van.
Sorsomat sejtető hideg, fáradt némaság.
Olyan ez, mint egy keserédes
melódia utáni visszhang.
Emlékéből él a fül, ahogy én élek most a tiédből…
Vágyakból…
Érzésekből…
Démoni hála költözött belém.
Üldözni fog téged örökké.
Most nyugalommal terhes
gondolataim kínjában merülök el
lassan…
Csendesen…
Mindegy már a magány.
Jó most sírni.
1 hozzászólás
Én is sokszor gondoltam arra, hogy
"könnyeb tán balgaként, álmok közt élni"
de aztán mindig rájön az ember hogy ez így
nem megy 100 %-ig
Fontosak az álmok de nem lehet csak azokban élni.
Szirom
U.i.:
Na és a sírás is fontos, kár hogy az embert arra nevelték,
hogy nem illik sírni egy férfinak. Pedig sokat segít az érzelmek
feldolgozáésában, és nem a gyengeség jele.