Gondolatom pilleszárnyon
utazik halk félhomályon,
rezgő légbe kapaszkodik,
ő már soha meg nem nyugszik.
Tarajos a felhő bodra,
hosszú út visz a pokolba,
reszket a föld reszket az ég,
szeretetnek szíve acél.
Hiába a jó szó, játék,
átértékeli a másképp,
szomorúság lesz belőle,
fekszem csipketerítőre.
Lehúzzák a szép ruhámat,
halott maszkom kapom másnap,
záporeső hullik csendben,
rendben lesz már, minden rendben.