Csendes a hajnal, sötét az ablakom,
játszik a fény a kopaszodó ágakon.
Bámulom ágyamból a kormos eget,
a fákat szédítő morcos szelet.
Reggeli fényben haldoklik az álom,
hagyom, az emlék szabadon szálljon,
falja a malom a tiszta vizet,
nyelem torkomból a keserű ízet.
Felkel a Nap, minden könnyes,
ragyog a harmat, a föld kérges,
csúszik a talajon a nehéz eke,
száll a képzelet messzi földre.