Bársonyos éjszakán
szívem csak sajog,
mi folyik itt mi a bajod?
Vidáman örvendezik,
hátrafele számol,
az idő már nem létezik
mindent megcáfol!
Aztán mint szaggatott vonalak
választják majd ketté
a hegtől a varratot.
Lágyan zúg a háttérben egy vonat,
ez lesz mi elvisz
vagy tán maradok?
Gyenge hűvös szellő
csapja át kísérteties mivolt-ját,
hogy a szándék mely tudat.
A Száját takarja el
mint lemenő napsugár
a roskadozó falat.
A fülébe zengő hangok már,
nem csupán csak dallamok.
Mára már felszólítás neki,
hogy TILOS!
1 hozzászólás
Már a címe is rendkívül különös. Érdekes gondolatok, gondolatébresztő szófordulatok, ellentétek.
Szeretettel: Rita 🙂