Csillag voltam, sok apró csillag között.
Milliónyi sok kis fénylő pont az égen,
Ki párját keresi, s megleli a végtelenben.
Álom volt, vagy valóság, ki tudja?
Csalóka álom, képzelet játéka csupán.
Egy parányi ragyogó pont a sötétben,
Mely fényesen, vakítón uralja szíved.
Álom volt, vagy valóság, ki tudja?
Egy gyönyörű, ezüstszínű hullócsillag.
A végtelen egy parányi része talán,
Csillag, az álom és valóság határán.
5 hozzászólás
Drága Gyöngy!
Csillag vagy, kinek a verseiben kel életre a fénye!Nagyon szép volt!
Szeretettel:Kriszti
Nekem az utolsó két sor az ami tetszik. Az fölülüti a vers többi részét.
És még valami: kérdezted, van e értelme folytatnod, még fórumon, avgy vaalmi iylesmi. Szerintem:ha szükséged van az írásra kkor igen, ha segít akkor igen, ha jobb lesz tőle hoyg leírod és többnek érzed talán magad, akkor igen.
üdv
Köszönöm szépen a hozzászólásotokat 🙂
Éreztem a sorok között a fájdalmat, átadta azt az érzést, ami benned volt! Nagyon tetszett!
Kedves Tímea! Köszönöm, hogy olvastál. 🙂