Ékesen cseng egy dal
Fülemben mikor egyként
Fenyves mélyén járok
Csillaghullást várva,
Ezüstcsillogással tükrözik
Karcsú jégcsapok
Kipirult arcomról
Kémlelő tekintetem,
Égbe merülve kereslek
Melyik csillagban
Rejtőzöl olyan régen
Szemfényed honnan
Érkezik hozzám a földre
Hajnalodik
Nem jöttél el értem
Hazaindulok reménnyel
Minden éjjel északi fényt
Követve kereslek fagyott télben
Mire tavaszodik
Talán újra velem leszel.
3 hozzászólás
Versed szép, mint maga a csillaghullás:D
Kedves Júlia!
Igazán szép kifejezéseket használsz versedben. Jó volt olvasni. Nekem azonban itt-ott hiányzik egy-egy vessző, s kérdőjel. Az érthetőség kedvéért helyes, ha pontosan használjuk az írásjelket.
Ettől függetlenül a versed igazán szép.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, valóban, nagyon köszönöm az észrevételt! Igyekszem jobban figyelni az írásjelekre! Örülök, hogy írtál!
H.