Csillaghullás

Csillag hullott, több is, a múlt éjen,
Megkönnyeztem én, míg végignéztem.
Egy régi népi rege azt dalolta,
Egy emberért, egy csillag hull a porba.

Tudom, mert nékem is volt csillagom,
Mely aláhullott váratlanul, egy napon.
Szívem szakadt, akkor, a csillagért,
Hisz nem tudtam, hogy ő, csak hazatért.

De jött egy álom, és múlt a félelem,
Hogy maga a fény, az egész életem.
Hisz csillag vagyok én is, valaki egén,
Én vagyok neki, az örök remény.

S ha egykoron, majd, ejön az idő,
Hulló csillag leszek, múlt, és nem jövő.
De emlékezni fognak rám mindazok,
Akiknek most csillagként ragyogok.

Csillag voltál, Édesapám, egykoron,
Örök remény a lányodnak, én tudom.
A szívemben, az a csillag most is ég,
Velem vagy, bár csillag hullott lelkedért.