Internet az asztalomon.
A világ villog a monitoron!
Ide-oda szörfözök.
Világszerte röpködök!
Röpködök? Hogyhogy, hiszen csak egy széken ülök!
Mégis világszerte ide-oda ődöngök!
Weblapról weblapra gyorsan, spontán átjövök,
az információáradatba elmerülök!
De múlik az idő, s egyszer mindennek vége van
és a párom lép a szobába egy halk pillanatban:
– Nem vagy éhes, hogy úgy mondjam?
Elég legyen az Internetből mára,
mert nagyon nagy lesz ám a szórakozásodnak ára!
Utóirat:
Így ért véget a mai internetezésem!
2 hozzászólás
Aranyos életkép, ám megmondom őszintén, a vers kategóriába én nem biztos, hogy el mertem volna helyezni.
Tök jól meg lehetne csiszolni, mert az alapanyag jó. Komolyan. Tipikus korbaj-kórbaj, és igen, lassacskán itt tart a mában élő nemzedék.
Érdemes lenne egy frappáns prózát írnod róla.
Kedves Andrea!
Köszönöm a megtisztelő válaszodat. Nekem az Internet adta meg azt, hogy írásaimmal messze földre, szép Hazánk határain túlra is ,,kijutottam", hiszen igen sok helyről, külföldről is kaptam és kapok véleményt, jelzést arról, hogy a munkáimat külhoni magyarok (is) olvassák. Olyannyira nem jelent számomra korbajt és kórbajt (nem titkolom, 68 éves vagyok) az Internet, hogy a nyomtatott megjelenés esetében igen ritkám kaptam jelzést arról, hogy munkáimat egyáltalán kézbe vették, nemhogy elolvasták volna. A visszajelzésekre és sok millió másra is rendkívül jó (számomra) azt Internet. Hálás vagyok a Mindenhatónak, hogy az Internetet megismerhettem. A válaszodat és méltatásodat egyébként nagyon köszönöm.
Köszönettel:
Pecás