= sóhaj, s . . . óhaj =
fenyőágon téli álmok lógnak,
csilingellnek, ringón kapaszkodnak
kinti világ fehér szikrát lobbant
Kandallónál kisgyerek esd óhajt,
. . . sóhajt
ó ' anyám . . . talán még egyszer
láthatnám ? . . . mint jön önzetlen
ölelésre, karjába zár.Vár,
könnye lehull . . . nem koppan már.
. . . sovár
álmába téli öröm hasít, visít
ragyogva, nevét az ágról
lelopja,fénylő gömb virít
szemében kélő csillagot fogott
. . . boldog
Adventbe csöppent ünnepet
lógat lomha ágain.Letépett
álmokból font színes éneket
aggatnak az éjbe szépeket
Karácsony éjjelen.
5 hozzászólás
Szép, gördülékeny ritmusu vers. A tartalmát néhol csak érezni lehet, de így is érthető. Nekem tetszett.
A VÉLETLEN hozta elém ezt a verset! Szép és szomorú! A hangulata, gondolatisága magható…
Kedves György!
Valóban, a VÉLETLEN
Kedves György!
(Nem tudom, mit csinál a gép, kidobálja a félig se kész írásomat!)
Valóban a VÉLETLEN hozta elém is e szép, ünnepi és megható versedet. Nagyon szeretem az e
Kedves György!
(Nem tudom miért, a gép kikapkodja a befejezetlen munkát!)
Valóban, elém is a VÉLETLEN hozta ezt a szép, ünnepi verset. Megható és életszerű a tartalma és sikeresen alkalmaztad az egyik sorból a másikba áthajló mondatokat.
Utólag is gratulálok korabeli versedhez.
(Egy hibát még utólag is ki lehetne benne javítani: "csilingellnek" – egy l-lel írandó, biztosan elütés!)
Üdvözlettel: Kata
Szép a mondanivalója, bár van ahol nem tudom követni a gondolatmenetet.