én Istenem irgum-burgum
hogy tévedtem ekkorát
víg világnak gondoltam el
önkényesnek otthonát
.
erre nézzél ingyom-bingyom
ne arra és keresztbe
felfeszítem nászkoszorúd
a templomi keresztre
.
iparkodjál vésd eszedbe
urad vagyok te szolga
kettényesem homlokodat
indulhatsz a pokolba
.
járdán menjél ne úttesten
szálfa legyen a hátad
arcod csattan pofon gurul
kifolyik majd a nyálad
.
ígérgettem jódozott sót
nem hintek a sebedre
addig-addig hízelegtem
míg nem tettél kedvemre
.
most már engem nem érdekel
az sem hogy ha megdöglessz
várnak rám a kocsmapultnál
válaszd ki hát a tölgyet