Tudod, haver… neked most egy verset mondok el.
Ne legyél hát bunkó, s ha lehet, jól figyelt!
Én írtam a verset, tehát okos dolog,
Annyi ész van benne, mint egy zsák homok.
Tehát nem sok, de rá se ránts,
Ha nem érdekel, csinálj mást.
De ha figyelsz, megéri,
Aztán mehetsz henyélni.
Vagy zenélni, vagy beszélni,
Vagy felélni, vagy lemérni,
Vagy regélni, vagy cserélni,
Vagy elérni, vagy szintetizátorozni.
Egy szó sem vész többé kárba,
Elmondom, hogy mi az ábra.
Ne legyen hát benned méreg,
Elmondom, hogy mi a lényeg.
Az csupán a lényeg,
Hogy ragadjon a bélyeg.
Mert ha leválik a levélről,
Fizethettek kétszer.
Ennyi!
5 hozzászólás
🙂
Hm…
Elolvastam, aztán megnéztem gyorsan, melyik kategóriába tetted. Úgy gondoltam, ha mondjuk a versek/elmélkedés, vagy hasonló, akkor itt helyben lemegyek hídba, pedig ebben a korban már bizony nem egyszerű…
A szintetizátoros sor mindent visz 🙂
Ám, tudod, megpróbáltam benne meglelni a komoly magot is, és arra a következtetésre jutottam, hogy megtaláltam: úgy döntöttem, hogy egyfajta karikatúra gyanánt fogom fel.
A címe miatt.
Mert igen, olvas az ember sok csiszolatlan verset, amelyet az elkövetői valóban versnek szánnak, és komolyan is gondolják, hogy az.
Remélem, nem tévedek, s talán nem baj, hogy megmosolyogtattál.
(ha baj, legfeljebb mennem kell szintetizátorozni… 🙂
Kedves Andrea!
Örülök, ha megmosolyogtattalak, de egy: ez szépen kidolgozott költemény, kettő: a szintetizátoros résznek komoly rímszaki filozófiája van, amit csak a modern művészetben alkalmaznak, három: a versek nem azért vannak, hogy rímeljenek vagy szabályoskodjanak, mert az olyan sablonos, és négy: egy ekkora művészt, mint Én, nem illik csak úgy megszólítani. Gondolom, így már világos, hogy miről szólt ez a történet. (Egyébként tényleg viccnek szántam.)
Szia!
Olyan, mint egy rap-szöveg! 🙂
Üdv: Gy.
Kedves Gyömbér!
Köszönöm a figyelmedet, és a rap-zenészek nevében én kérek elnézést.
🙂 🙂 🙂
Jófej vagy.
Figyelni foglak 🙂