Csörtetnek már az agymosott véglények,
vadonában a manipulálható ember:
egyre kicsinyesebb,
szánalmas célja közt
nincsen átmenet, se összefüggés.
Sorsra-ítéltettek rabigájával hazudik,
káromkodik, mert vonzza
az elérhetetlen valóság,
a hamiskodó látszat.
Munkahelyén egyre inkább vért izzad,
íróasztala fölé görnyed,
s míg a basáskodó főnökök
s igazgatók ebédidőben sziesztát tartanak
kedvükre, ő még mindig korgó gyomorral
adminisztratív, papírszagú ügyeket intéz.
Miért nézné ő mások érdekeit? Vágyait?
Amikor őt is a manipulálható
megvesztegethetőség célkeresztje fogadja?!
Előbb csak becsalogat,
később gátlástalan flegma-mód
könnyedén el is tapossa azokat,
kik útjában vannak a szamár ranglétrán.
Így vágtat előbbre az ember-állat!
Mindegy már:
előléptetés, fizetésemelés,
kirúgás, leépítések várják…
Azokat is inkább
meghunyászkodott alázattal,
de felvállalja, mert szánalmasan
még el akarja hinni
önmagát is becsapva,
hogy van értelme
könnyen pótolható munkájának.
Fellöki, elgázolja elgáncsolva azt,
aki korlátozza vagy csupán eléje áll
– hadd lehessen elsők között
is legelső Sztahanov-megbecsült,
s már nem is kérdi a másikát,
hogy már harminc-negyven
egynehány éve halál-fáradtan
meggyötört sztoikus cinizmussal
húzza kelletlen a robot-igát;
kirúgat, beárul, spicliskedik,
mint akármelyik megalkuvó,
akit csupán azért tartanak,
hogy bűnbakokat keressen
s kiáltson ki maga helyett!
Nem hallja azt,
hisz nem is figyel, miként káromolják,
gyalázzák, hogy:
vombat-képű, kőszívű rabszolgahajcsár.
Nem is retteg immár,
hogy hátha láncra fogják,
élet-útja vége így is, úgy is sírverem.
S ha a görbe-tükrök cserepeibe
belenéz, már nem is veszi észre
torz tükörkép-önmagát;
Gorgó s medúza-fejet lát,
mert hagyta megvesztegetni
semmirevaló földi értekekért
önző magát!
2 hozzászólás
Kedves Norbi!
Ez az írásod is elég pesszimistára sikeredett. Ezt nem tudom, hogy kiről mintáztad, remélem, hogy Te örömöd leled abban, amit csinálsz.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita! Elnézést, ha bárkinek feldúltam volna a lelki békéjét, de sajnos ha körbe nézünk főként kis hazánkban a helyzet egyáltalán nem bíztató, vagy rózsás! Amit csinálok, azt persze nagyon szeretem, pusztán csak egy baj van, hogy az ember egyre nehezebben keres pénzt! (Kellemes napot)