reggel az ablakon,
hogy mit mond nekem,
pontosan nem tudom,
hajtogatja ágait
a májusi szellő,
rámmosolyog fenntről
egy bárányfelhő.
Felkelő nap adja
melegét a földnek,
fázós kis állatkák
gyorsan előjönnek,
harmatvizet isznak,
süttetik hasukat,
így hozzák tudtunkra,
jól érzik magukat.
Amikor a nap készül
elhagyni az eget,
ablakomban a nyárfa
lágyan integet,
ég veled.
6 hozzászólás
Szép vers! Tetszenek a természeti képek! Jó lett! 🙂
Kedves Györgyi!
Nagyon hangulatos szép verset írtál .Örülök,hogy olvashattam.
Szia György!
Kedves, jó hangulatú vers… akár altató is lehetne…olyannyira megnyugtat…
Üdv.: Gyömbér
Kedves Györgyi!
Jól érzem versedből az ablakodon betekintő nyárfa által keltett hangulatot.
Szeretettel: Rozália
Nagyon szép, nyugtató – vallomás a fához – s egy köszönet, hogy a maga némaságával…milyen kedvesen csacsog nekünk, s mennyi mindenre utal, ha benéz hozzánk:)
Grat!
Köszönöm kedvességeteket. 🙂