Csók

Halkul a szó, egyre lágyabb,
Belekap a szél,
Ami arcunkhoz ér,
Hallgat a száj, az éj beszél,
Színezüst a vágy, finom táncra kél

Csók, ami ajkamon olvad szét,
Amíg érzem méz ízét,
Míg két karod körbe zár, nem vár
Zord, jeges halál!
És az érzés, ha bennünk él,
Nincsen erő, ami összezúz,
Nézz rám, bízz bennem, a szív nem fél!

Múlik az éj, de elválni fáj,
Elszakít a reggeli fény, ha ránk talál,
Túl az időn, túl mindenen,
Álmodom, hogy itt maradsz még velem!

Csók, ami ajkadon olvad szét,
Amíg érzed méz ízét,
Míg két karom körbe zár, és véd,
Nem szakítnak szét!
És az érzés oly tisztán él,
Nincsen erő, ami összezúz
Megmarad minden szép a szív mélyén!