Ahogy te tudsz szeretni az kell nekem.
Különös, örök végtelen szerelem.
Ölelésed bársony köntös, simogat.
Ha messze vagy bánat tép, hasogat.
Savként marja az űr magányos lelkem.
Álmatlan gyötri az éj izzadt testem.
A hold sem ragyog a sötét éjben.
Eltűnök a magány sűrűjében.
Nehezen ér hozzám a fénylő reggel.
Arcomra ráncot festet az éjjel.
De belépsz az ajtón, és átölelsz,
A magányomra csókokkal felelsz.
16 hozzászólás
Nagyon szép és romantikus vers.Szép volt Kriszti!
Kedves Kriszti!
Tetszik a versed, érzem belőle a szerelem hatalmas erejét.
Kedves Krisztina!
Megint egy vers, amitől a rosszkedv elmúlik.
Nincs bájosabb egy szerelmes nő vallomásánál.
Nagyon tetszett ez a varsed is.
Kedves Ati!
Nagyon köszönöm, hogy ismét nálam jártál, és írtál nekem.
Baráti öleléssel:Kriszti
Kedves Rozália!
Nagyon Köszönöm a soraid.Bizony, ez a szerelem, az évek során, és a sok harc miatt, amit egymásért vívtunk, és vívunk, még erőssebb, mint kapcsolatunk elején.
Szeretettel ölellek:Kriszti
Kedves Zsike!
Nagyon megörültem, amikor láttam , hogy itt jártál!Szavaid nagyon jól estek!Köszönöm neked is!Nagy öröm nekem, ha átérezhető a versem, mert az azt jelenti, szortam mindenki felé egy darabot a lelkemből.
Szeretettel ölellek:Kriszti
KEDVES Krisztina gyönyörű a versed. Minden sora szerelemmel van átitatva. Gratulálok.
Drága Kriszti!
Imerem az érzést, ugye tudod?!?!
Örülök neki, hogy ha Téged olvaslak a saját érzéeimmel találkozom!
Kár,hogy a hétköznapi emberek nem értik ezt a nagyfokú hiányt, s a fájdalmat, mit a hiány szül…
Szeretettel Puszil,
Zsolt
Kedves Györgyi!Köszönöm, hogy ismét nálam jártál!Nagyon jól esett!
Szeretettel:Kriszti
Drága Zsolt!
Igen tudom, hogy te átérezted.Mert ebben élsz!Lassan jön a szivárvány, kitör a felhők mögül a nap!
Millió baráti puszi:Kriszti
szia Kriszta!
Versedet olvasva úgy érzem, nincs is esélye,
hogy a szerelem “süket” maradjon…
rövid, egyszerű, mégis roppant kifejező
verset alkottál!
üdv leslie
Köszönöm, kedves Leslie, és nagyon jól esett, hogy itt jártál.
Szeretettel:Kriszti
Kedves Krisztina! Nagyon szép vers a magányról, hiányról. Remélem, napról-napra egyre kevesebb sav marja a lelked és azt kívánom, szerelmeddel minél több csókos reggeletek legyen. 🙂 szeretettel: Andi
Drága Andika
A csókos reggelek megvannak, a sav marása, már talán enyhül…Tudod, élni nehéz úgy, hogy az embert ok nélkül gyülőlik.Ezt sosem fogom megemészteni.Talán azért sem, mert hála az égnek, a környezetemben mindenki szeret, és amíg nem történt az életemben a Férjem mint csoda, addig nem ismertem meg a sátáni gonoszságot sem a szülei személyében.De elmúllik tán egyszer ez is.
Köszönöm neked a sok törődést.
Puszi:Kriszti
Mindíg így kellene..várni..és megérkezni…
Nagyon szép.
Grti: d.p.
Örökkön,örökké…Köszönöm neked:)