Hát akkor én bújok a föld alá helyetted
Engem fog nézni a tehetetlenség
A terhemet hát magadról levetted
Akkor én bújok föld alá helyetted
Én a csontvelőig leszek darált
S bár a kéreg a legnehezebb
Nem torzulok fiatal halált
Én a csontvelőig leszek darált
A semmittudás gondoskodik veled
S én vakká nyitom látra zárt szemem
Visszafagy tőlem elűzött teled
A semmittudás gondoskodik veled
6 hozzászólás
Szia!
Modern vers, én öregebb vagyok annál megértsem! Remélem nem rovod fel hibámnak:-))
Hogy tetszik-e nem tudom?! Mindenesetre érdekes.De itt voltam, olvastalak, és biztosan jövök még, ha engeded.
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen! megengedem:)
Üdv
Salve, testvér!
Végigolvastam alkotásaid, és annak az egyszerűen kimondható, be oly nehéz megállapításnak a csíráját hintettem el agyvelőm háborgó tengerén, hogy ha egyszer netalán arra kérnél bizonyos illuminált háttértevékenységek hatására, hogy márpedig bökje rá, melyik versed tetszik nekem a legjobban, akkor bizonyosan fájó szívvel, de minden további nélkül, erre kerülne választásom!
Először is köszönet, hogy voltál oly fáradékonyulásra hajlandítható állapotban, melyáltal eme sorozatát verseimnek elejétől végletéig megolvasásra alkalmassá ítélted általad. Másszerűleg meg nem értésemet közlöm irányodba, miért esett a választás gyümölcse oly messze a fájától, és landolt eme darabon. Bizonyára jó okulatod esend rá, de ezt kényelem kedvelem szerint is illuminatív alkalmakkor megvitatásra bocsátjuk.
Üdvözülve Gábor barátod.
Helló!
Az első versszak kortárs jellegű,a második versszak nekem abszurd a harmadik félig
már szürrealista jellegű.A harmadik versszak képei nyerőek, de a rímek nem tetszenek
amúgy oké.Nálam nyerő ez a vegyítés.
Üdv :Ági
Hmm, érdekes gondolatok. Nekem éppen tetszenek a rímek, de persze ez mindenkinél máshogy van 🙂 Nem is gondoltam volna, hogy vegyítésnek hat. Azt hittem homogén.
Köszi hogy írtál.
Üdv