Egy csöppnyi tisztaság odaföntről,
égi pázsit hullott le a földre,
hogy igaztalan kanyargó lábunk
mély nyomait szépen eltörölje.
Hová lett a hő gyermeki ábránd?
A hóban fürdő, angyalt rajzoló.
Nehéz szívünk elfeledte régen,
mint vigasztal, gyógyít az égi szó.
Üzennek tán olykor onnan föntről,
küldenek gondos ajándékokat.
De meglátjuk-e bennük a csodát?
Vagy át sem vesszük e csomagokat?
Gyermekszívvel láttuk még a szárnyat,
angyal hátán a hófehér erőt.
Vak lelkünk ma már nem látja tisztán,
ördög, vagy angyal áll szemünk előtt.
Egy csöppnyi tisztaság odaföntről
kéne, hogy átmossa szívünk tavát.
S a hóban fürödve, kisgyermekként
átélnénk újra az égi csodát.
4 hozzászólás
Szia Laca! 🙂
Betértem hozzád egy csöppnyi tisztaságért. 🙂
Amikor olvaslak, mindig tisztulok, mert erre ösztönző üzeneteket adsz át, bármiről írsz.
Ami a gyermeki ábrándokat illeti, megállapítottam, hogy bennem még léteznek, és a fentieket is meghallgatom. Ennek ellenére hiányzik az a tapasztalatlanság, ami valóban gyermeki volt régen, és amitől minden olyan egyszerűnek tűnt.
Így felnőttesen már nehéz hóban fürdőnek lenni, de végülis nem elképzelhetetlen, csak mást várnak az embertől.
Ilyen gondolatok támadtak bennem téged olvasva.
Köszönöm a tisztító verset. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Bár nem gondolnám, hogy neked a szomszédba kell menni egy csöppnyi tisztaságért, de örülök, hogy betértél egy kicsit.
Köszönöm figyelmedet és gondolataidat.
Szeretettel: Laca
Kedves Laca!
Jó neked, hogy te még ott állsz "A Sion-hegy alatt" /Ady/, és várod a csodát. Lehet, hogy neked meg is érkezik. Kívánom, hogy így legyen.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Az bizony már régen volt. Ez is egy amolyan talált vers, amit egy másik életben írtam. Csak a vágy maradt meg, és csak a vágy maradt tiszta.
Köszönöm figyelmedet és a jókívánságot is. 🙂
Szeretettel: Laca