Curriculum Vitae

Születtem hatvanöt őszén,
apró, elsőszülött leány.
Szemem, hajam mint a kőszén,
hogy szép voltam, nem mondanám.

Gyermekkorom, mint a másé:
hinta, a tér és a Sziget,
iskolák, majd – ócska klisé,
de tanultam az „életet”.

A munkát, mert kell a kenyér,
és az értelmét a tettnek.
Hogy ad és elvesz a tenyér…
s közben kísértek a versek.

Tanultam szeretni lázban,
és hogy vannak örök dolgok,
hogy ország és határ ’száz’ van,
de „otthon”-t csak itthon mondok.

És még mindig csak tanulom,
hogy nincsenek véletlenek,
s hogy bármi van vállamon,
cipelni kell a terheket.

S okítom fiam a szépre,
míg ő tanít hinni a mesét,
hogy lehet jó is a vége,
s hogy valamit valamiért.

…

Az élet, akár a vers, szól
hozzám, és ma már figyelek.
Lehet túl messze a távol,
ma értem jönnek a hegyek.