2025. január 2., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Dallamod

    Zágonyi MónikaBy 65 hozzászólás1907 megtekintés

    Otthonodba hó-takarta út vezet…
    Vadvirág-kehelybe szürke köd szitál;
    énekem csitítja így a téli táj…
    Végtelenbe szőtt e hang veled.

    Dallamod teremti most a perceket;
    mozdulatba rejtve holt idő a múlt,
    zúg a szél, s a hó a jégtükörre hullt…
    (gondolat cipelte árnyakat fedett).

    Hajnal és derű… a holnap így köszönt…
    Álmaim vigyázza csöndre írt zenéd,
    sóhajom (tudom) te mindig értenéd;
    csillagot feszít az éj az égre fönt.

    Share.

    65 hozzászólás

    7. Horák Andrea Kankalin on

      Szia barackvirág! 🙂
      Izgatottan vártam ezt a verset, kíváncsivá tettél. 🙂 Pontosan tudtam, hogy nem fogok csalódni benne(d), mert az eddigi műveid arról vallanak, hogy érdemes olvasni őket, tanulni tőled.
      Ezek a gondolatok is olyan finom lágysággal átszőttek, amire csak kevesen képesek. Megértettem, hogy miért kedveled az egyszerű kifejezésekkel alkotott írásokat, hiszen a tied is az. 🙂 Mindezeket költőien fontad hibátlan ritmusú koszorúba, annak meg nagyon tudok örülni, hogy téged is előbbre vitt a láncvers. 🙂
      Hatalmas kedvvel olvastam ezt az ajándéknak címzett gondolatsort, még sok hasonló szépet kívánok neked! 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      (Majdnem elfelejtettem: a "zöld varázs"-t mindig vigyorogva eszem, most már te jutsz eszembe róla, méghozzá elég gyakran, mert egy héten legalább kétszer megörvendeztetem magam vele. Ha egyszer találkozunk, meghívlak egy ilyen jellegű ebédre. :)))

      • Zágonyi Mónika on

        Szia Kankalin!

        Én is vártalak, nagyon 🙂 és örülök, hogy megtaláltad a verset! Nagyon megtisztelő, amit írtál nekem! 🙂

        Na igen, a "zöld varázs"… :))) Az NAGYON jó lenne, ha egyszer (vagy akár többször is) tudnánk találkozni, ha pedig ezt meg is koronázzuk egy jó kis "zöld varázzsal", az biztos, hogy felejthetetlen emlék lesz :)))

        Szeretettel: barackvirág

    13. T. Pandur Judit on

      Kedves Barackvirág!

      Amikor a csodás verseidet olvasom, mindig egy picit szégyenkezem azon, hogy néha rím faragásra adom a fejem. /Azért javulok, egyre ritkábban teszem 🙂 /
      A gyönyörű "Barackvirágos" verseddel most is elvarázsoltál!
      Szivembők kívánom, hogy soha ne hagyjon el a VÁGY, a SZERELEM, és a MEGÚJULÁS éneke.

      Judit

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Judit!

        Annak nagyon örülök, hogy elvarázsoltalak, és a jókívánságod is igazán jólesik, mert én is azt szeretném, ha ezek a dolgok nem hagynának el engem, de… ha olyat írsz nekem, amit az első mondatodban megfogalmaztál, akkor inkább nem írok több verset 🙂

        Az írás, a művészet számomra annyira lételem, hogy… egyszerűen nem is tudom megfogalmazni, hogy mennyire… és általában szeretem az embereket… mindössze ez hozza elő a gondolatokat, és… tanulok én is folyamatosan… Prózában például korántsem vagyok annyira profi, mint Te… cikket írni meg egyáltalán nem tudok 🙂
        Jó, hogy itt tudjuk olvasni egymást… sok "Napvilágos" alkotás van a kedvenceim között, például a Te írásaid is… igazi irodalom… és olykor az együttműködés is tetszik itt, ezen az oldalon.

        Sikeres, Boldog Új Évet kívánok Neked, és szeretnék még sok írást olvasni Tőled! Verset is!!!

        Szeretettel: barackvirág

    15. Szalki Bernáth Attila on

      Kedves Barackvirág!
      Jól megkésve reagálok, de jobb későn, mint soha. Gratulálok, az alkotás során
      ezt az irányt kövesd. Ebben a versedben egyensúlyban van az élvezetes
      időmértékes forma a " tartalommmal", tehát nem öncélúan zenél a költemény.
      Szeretettel kíván boldog új évet Attila ( bácsi )

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Attila bácsi!

        Nagyon köszönöm; örülök a megerősítésnek, mert alkotás közben magam is úgy éreztem, hogy ez az irány az, ami igazán közel áll hozzám, ezzel érzem jól magam. Sokat jelent számomra ez a szakszerű vélemény, tényleg segített!

        Én is boldog új évet kívánok!

        Szeretettel: barackvirág

    18. Finta Kata on

      Kedves Mónika!
      S erre a gyönyörűségre én csak most találtam az Ajánljuk-ban! (Azért mert nekem a múlt december nagyon sok kegyetlenséget tartogatott.)
      Most ámuldozom, mert a szonettek miatt – főleg az ölelkező rímeket – nagyon megkedveltem.
      Ha késve is, mégis örülök, hogy ráleltem a versedre
      Szeretettel gratulálok: Kata

      • Zágonyi Mónika on

        Kedves Kata!

        Sajnálom, hogy nem jól alakult számodra a december… Remélem, az azóta eltelt idő már sokkal jobb perceket hozott!

        Örülök, hogy rátaláltál a versemre, és annak főleg, hogy tetszik Neked; fontos számomra a véleményed! Az ölelkező rímeket én is nagyon szeretem, bár szonetteket nem szoktam írni (inkább olvasni szeretem… például Kankalin szonettjeit 🙂 csodálatosan műveli a műfajt). Ennek a versnek az első versszakát egy láncvershez írtam, amit Kankalin indított el, és aztán úgy döntöttem, születik belőle egy teljes vers…
        Köszönöm szépen a gratulációt!

        Szeretettel: Mónika

          • Finta Kata on

            Bocs', hogy itt írok Neked, Kankalinka, mert sokan megkedveltük, s valósággal eljegyeztük magunkat a szonettel, amikor föltetted azt a verset a Láncversekhez. Azóta sokan műveljük is, kisebb-nagyobb sikerrel. S én sajnos, az előbbiek közé tartozom, de csak azért sem hagyom abba: Köszönet érte Neked!

            Szeretettel: Kata

            • Horák Andrea Kankalin on

              :))) Talán nem lesz mérges barackvirág, hogy itt beszélgetünk, hiszen a verse kapcsán történik ez. 🙂 Elolvastam a láncverset, kíváncsi voltam, milyen hatást gyakorol rám egy év után. Jó volt szembesülni vele, elgondolkozni azon, hogy mennyivel több szonett születik általa. Azt is észrevettem, hogy a résztvevők közül többen is szívük ügyének tartják, hogy ez így is maradjon. Ne is hagyd abba! :)))
              Bocs, barackvirág! :)))
              Szeretettel: Kankalin

    21. Tóni on

      Kedves Mónika!

      S ne hidd, míg száll sóhajod,
      Hogy Teremtőd nincsen ott,
      És ne hidd, ha könnyezel,
      Hogy Teremtőd nincs közel.

      Belénk oltja örömét:
      Hogy bajunk ő zúzza szét,
      És míg meg nem enyhülünk,
      Mellénk ül és sír velünk.

      Üdv Tóni

        • Tóni on

          Kedves Barackvirág!
          Bocsánatodat kérem, mert egy olyan horibilis hibát követtem el, amilyent még sohasem. Feltettem egy idézetet, az író neve megjelőlése nélkül.
          A kis versike természetetessen nem tőlem van, hanem WILLIAM BLAKE egyik idézetét írtam le.
          Nagyon, de nagyon sajnálom tévedésemet, nem akartam idegen tollakkal dicsekedni…
          üdv Tóni

          • Zágonyi Mónika on

            Kedves Tóni!

            Nincs miért bocsánatot kérned, hiszen most megjelölted az írót, és akárki is írta azokat a sorokat, nagyon jól esett a gondolat, és az is, hogy megosztottad velem! Ha William Blake ma is élne, és tudná, hogy milyen jó érzéseket okoztál nekem a soraival, egészen biztosan örülne… hiszen az író egyik célja az, hogy segítsen szavakba foglalni az érzéseket, stb…

            Köszönöm, hogy megírtad nekem a forrást is, és az iménti hozzászólásom változatlanul érvényes!

            Üdv: Mónika

    Leave A Reply