Dalolj kis rigó, dalolj nékem,
bús szívembe lágyan, halkan.
Lelkem átjárja búgó hangod,
hozd ide a reményt dalban.
Langyos szellő ébreszd az erdőt,
ózondús záporral fürdesd.
Borulj virágba erdő, s liget,
tavaszt hozd el, telet temesd!
Lehajolok hozzád Te csoda,
avar hófehér virága.
Kis rigó, nézd, milyen gyönyörű! –
Kélő berek álom világa.
Megleltelek mézszagú erdő,
mosolyt fakasztó napsugár!
Érzed, hogy mennyire szeretlek,
kikelet csalogató futár?
6 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Versedből érződik, hogy a természet szerelmese vagy. Gyönyörű szavakban fogalmaztad meg érzéseidet. Köszönöm, hogy megmutattad az utat, a te mézillatú erdődhöz. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca! Köszönöm kedves szavaid! 🙂 Zsuzsa
Kedves Suzanne! Szépen dalolt a kis madarad! tavaszt ébresztő soraid illata reményt keltő. Szeretettel. Éva
Drága Éva! Köszönöm, hogy olvastad ezt a versemet is és nagyon örülök a gratulácinak!! 🙂 Zsuzsa
Kedves Elisabeth! Ismét egy kis erdei varázslat, mesés impresszió, mintha egy tündér járná a rejteket és beszélgetne az állatokkal. ha jól sejtem, akkor ez egy bokrok között megbújó erdei rigó lenne.
" Megleltelek mézszagú erdő,
mosolyt fakasztó napsugár!
Érzed, hogy mennyire szeretlek,
kikelet csalogató futár? "
szerintem itt lelted meg a hangod igazán, a végén.
szeretettel: grey
Kedves grey! Köszönöm, hogy ismét olvastál! Nagyon örülök annak, hogy pozitív visszajelzést kaptam a versemről! Nagyon örülök neki!!! 🙂