Most éppen boldog karmester,
tekintetében láng, átszellemült.
Benne él a zene- érzem,
szinte lélegezik, beteljesül.
Kórus hangja száll, gyönyörű,
bársonyos, tele fénnyel, reménnyel.
Békét hoz szívedbe, feledsz
mindent és ő csak tovább vezényel.
2 hozzászólás
Nagyon jo kis szösszenet a versed, nem tudom, irt-e mar valaha valaki Karmesterröl verset 🙂 Ugyhogy ez különösen tetszett. Szerintem a cimböl a nevelö elhagyhato, nincs szükseg ra.
H.
Köszönöm szépen! 🙂