Kennt ihr das Land? – auf Erden liegt es nicht –
Von dem das Herz in bangen Stunden spricht,
Wo keine Klag’ ertönt und keine Träne fließt,
Der Gute glücklich, stark der Schwache ist?
Kennt ihr es wohl?
Dahin, dahin,
Lasst, Freunde, fest uns richten Herz und Sinn!
Kennt ihr den Weg, die raue Dornenbahn?
Der Wandrer seufzt, dass er nicht weiter kann;
Er wankt und sinkt; im Staube blickt er auf:
“Verkürze, Vater, doch des müden Pilgers Lauf!”
Kennt ihr ihn wohl?
Der geht, der geht
In jenes Land, wohin die Hoffnung steht!
Kennt ihr den Freund? – er ist ein Menschenkind
Und mehr doch, mehr, als alle Menschen sind;
Er ging voran die raue Dornenbahn,
Nimmt freundlich sich der armen Pilger an;
Kennt ihr ihn wohl?
Die Hand, die Hand
Geleitet sicher uns ins Vaterland.
Klaus Harms
Az anyaföld
Tudtok egy hazát? – nem itt a földön – ,
Melyről a szív aggódva jövendöl,
Hol panasz nem szól, könnyet senki sem töröl,
A jó boldog, az erős csak prüszköl?
Ismeritek?
Addig, addig,
Hagyjátok társak, szív 's ész vívódik.
Tudtok egy utat, durva tüskékkel?
Vándor sóhajt, tovább semmiképpen;
Inogva lerogy, 's porból néz fel rád:
„Rövidítsd Atyám, fáradt zarándok útját!”
Ismeritek?
Ő megy és megy
Csak haza, mert ott van a Hiszekegy!
Tudtok egy társat? – ő egy emberfia
És több, több mint minden atyámfia;
Előttem ment a tövisek útján,
Zarándoknak segítséget adván;
Ismeritek?
A kéz, a kéz
Amivel végre újra haza mész.
Mucsi Antal
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Igen ha hiszel benne és sokan hisznek akkor a vándor egyszer haza talál.
szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
Igazad van, minden vándor egyszer haza talál. Csak sajnos soknak az a végső, az utolsó haza találás. A temető! Látod, én már arról is lemondtam. Az otthoni körülmények között élőknek, ma már csak mint egy gazdag külföldi nagybácsi vagy érdekes, de mivel még gazdag sem vagyok, így az érdeklődés még addig sem, amig élek, addig sem nagy. Így hát, elégetnek, beleteszik poraimat egy dunsztos üvegba, és postafiókhoz hassonló lyukban egy temetőben álló falban, és senkinek sem kell a sírt ápolni. Realistának kell lenni.
Jó volt ismét "hallani" téged, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Bizony sokszor lerogyunk az úton, elfáradunk, talán már mennénk is… de meg kell várnunk, hogy eljöjjön a mi időnk. Nagyon szép lett a versed.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Fordítok, és tanulok. Én is már sokszor lerogytam, de hála Istennek, még mindig volt valaki, aki felemelt, mellettem állt. Én már lemondtam arról, hogy megyek, eddig azt mondtam, majd haza visznek, ma már még azt sem. Örülök, ha valakinek annyi örömet szerzek, mint amennyi nekem van, amikor úgy próbálom lefordítani, megírni, hogy azt az érzést tudjam visszadni az olvasóknak a magyar változattal, amelyet én az eredetinél éreztem. Néha sikerül, néha nem.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni