Borítsd ködbe most az agyad,
hallgasd, ahogy ér üti szívfalad,
halkulj bele a sarok csendjébe,
burkold magad az álmok melegébe:
Leveles pad egy sétányon,
körülötte magok és pár apró lábnyom,
rózsaszínbe fojtott alkonyi ég…
suttogd: a miénk ez is lehet még!
Kertes ház kis tóval, fehér kerítéssel,
a tányér mellett kanállal, villával és késsel,
gőzölgő levest rejtő piros nagy fazék…
mormold: a miénk ez is lehet még!
Hajnali együtt ébredés (az utcán álmos csend),
tudva, hogy három kis orr szuszog odafent,
"Ne aggódj, kicsim, alusznak ők rég",
riadj fel: a miénk ez is lehet még!
6 hozzászólás
Kedves Liz Reed!
Akkor mostmár értem, miért tudsz te ilyen szép verseket irni. Nem kell messzire menned, a muzsád közel van, csak szólsz neki, megcsókol, és már indulhat is a következő szép vers megirása. De nem akarok panaszkodni, én sem vagyok rossz helyzetben, csak a muzsa, ma már nem olyan könnyen csókol, mint régebben. Amiről irsz: a miénk ez is lehet még,
ha az ember elovassa, akkor jön rá, nállunk ez nem csak lehet, hanem valóság, habár kis tavunk nincs , a kerités nem fehér, de a többi és a boldogság megvan. Hát akkor mit akarunk még. Örüljünk annak, ami a másiknak álom, nekünk már valóság. Még csak azt mondhatom: Édes Istenem, én hálásan köszönöm neked.
üdv. Toni
Kedves Eszter Kata!
Nagyon kedvesen megfogalmazott álmodozás – kívánom, hogy valósággá váljon!
Szeretettel: Kata
köszönöm szépen!
Andris nagyon távol van, kb. 200 km választ el minket egymástól, de tudjuk, hogy az, hogy találkoztunk, nem véletlen… és ehhez tartjuk magunkat, így élünk, Így képzeljük el a jövőt is. Pontosabban a jövőnket. 🙂 Egymással.
Most csak ennyit mondanék, de ebben benne van minden: tökéletes vers.
Nem tudom, van-e hibája, szerintem nincs, és ha van is lényegtelen, mert a sorok magukért beszélnek.
Üdv.:Tamás
Csodálatos gondolatok…kívánságok, amit, ha nagyon szeretne az ember,
valósággá válnak.
Szép versedet örömmel olvastam.
Legyen igaz ez a jóslat ! 🙂