Egy mamlasz volt Délről, Hannanak hívták
felhős szemű bárányfalka, kiálló bordákkal
a sarokban kucorgott báránycombot rágva
tele volt mindene a whiskys orgiákkal
Kölcsönvette párszor asszonya tálját
fátyolosan ment templom-katedrára
sohasem félt, se nem reszketett
ha fájón-bájón tekintett orvosára
Csipkét lengetett orra előtt tompán
csettintgetett, akárcsak otthon lenne
felkopott az álla minden októberben
szebb lenne talán, ha kalapot tenne
Az urak már két méter föld alatt
Hanna álmatagon macskát simogat
whiskyt vedel, mert hát tele a pince
egy múlt tűzvész fényével riogat
Hanna egy mamlasz volt Délről
felhős szemű, feltálalt bordákkal
életében csak csontokat rágott
s nem jutott előbbre az orgiákkal
1 hozzászólás
Kedves Flexious Kay!
Én nem is tudom mikor olvastam ilyen stílusú verset utoljára. Kicsit érezni a “régi idők” ízét benne. Egészen különös érzés… és igen, azt hiszem jó is 🙂 Köszi az élményt.
A.