Gyötör az Éjszaka, lelkembe mar,
panaszos sóhaja csúf zivatar.
Elmossa álmaim, könnyre fakaszt,
megöli bennem az üde tavaszt.
Sikolthatnék én, ám mégsem tudok,
vigyáznak magasból szép-angyalok.
Ordíthatnék is, de mégse merek,
felijednének a jó emberek.
Felugrok dúltan, irány a balkon:
ma újra denevérekkel alszom.
Sehol-nyugalommal nyomaszt az éj,
várom, hogy jöjjön a reggeli fény.
Hajnali köd mögött dereng a Kék,
életet varázsol, mosoly-zenét.
Álomdal zendül, már arany az út:
fénypostán érkező hullámvasút.
28 hozzászólás
Kedves Kankalin!
Hangulatilag és formailag is kiváló verset írtál, nagyon tetszett, olyan magával ragadó ez a stílus.
Igényes mű, nem sok ilyet lehet olvasni.
Nálad hallatszik a költészet zenéje.
Csak gratulálni tudok.
Üdv.:Tamás
Szia!
Köszönöm a "költészet zenéjét"! Ez nagyon jólesett, mert erre törekszem. Örülök, hogy valaki észreveszi!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A versed az utolsó előtti versszak utolsó soráig az éjszaka borzalmairól szól. Viszont szól még a reménytelenségről, a szomorúságról is. Csak az utolsó előtti versszak utolsó sorában tűnik fel a remény: a reggeli fény.
Az utolsó versszak pedig maga a virradat, a gyönyörűség, szemben az előző versszakokkal, a borzalmakkal.
Úgyhogy legyen öt helyett inkább: **********
A.í.: FT
Szia FT!
Az Éjszaka egyáltalán nem borzalmas, hanem inkább reménytelen. Mert az Éjszaka nem szeret engem. Csakis ezért. Én jól kijöttem vele. 🙂
Köszi a rengeteg csillagot, jólesett!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Igaza van Tamásnak.
Remek vers, igazán tetszett.
Üdv: József
Köszönöm, Szhemi, hogy itt jártál!
Örülök, ha remeknek találtad. Nem tudok mit reagálni. Könnyezem. Ennek a versnek megfizethetetlen ára volt. Csak remélni tudom, hogy megérte.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Gyodálatosan szép a versed, amin valóban egy szomorú árny fut végig. Az utolsó versszak mindezt feloldja, mert "dereng a Kék"
Jó ilyen szép verseket olvasni.
Gratulálok!
Szeretettel: Kata
Szia Kata!
Örülök, hogy tetszett! Sok könnyem hullott míg leírtam. Most is nyelem egyfolytában.
A fekete bíbor lett, aztán kék. Remélem nem lesz megint fekete!
Szeretettel: Kankalin
Éjszakából Napszakába.
Talán…
a negyedik sortól szabad a lámpa.
Talán…
a hullámvasút jó bakterja
sötétséget fényre váltja.
Szia UV!
Szokásosan sejtelmesen? 🙂
Az utolsó két sorod nagyon tetszett! 🙂
Úgy legyen!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nocsak "Kisvirágom,"megint született egy szépséges-szép vers. Nem tudsz aludni, – de alkotni igen.Nem érzek igazi bánatot a versben inkább valami nagy dolog van készülőben és az izgalom nem hagy nyugodni.Én ezt éreztem a vers olvasása közben.Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Szia hova!
Köszönöm! Tényleg nem sokat alszom, helyette alkotok. 🙂
Amit leírtál, az nagyon fáj. Ütős!
Örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Szia!
A gyötrelem után ott a remény. Nagyon szép!
Szeretettel: Rozália
Szia Eszti!
Köszi, hogy itt jártál! Megtisztelő!
A gyötrelem az igazából nem az, csak úgy tűnik, nincs megoldása. Ami mégis annak látszik, az az egyik legszebb része az életemnek. Talán nem úgy tűnik, mégis így van.
És hogy mi a remény…? Költői kérdés.
Örülök, hogy tetszett!
Sok szeretettel: Kankalin
Szia Boszi!
Már minden jót, szépet, kedvest leírtak a többiek. Én csak annyit: tetszett nagyon!!!!!
Üdv.: Hópihe
Szia Pihécske! 🙂
Mindig örülök, amikor látom a neved, mert akkor jön át tőled egy kis varázsporos pozitív energia! Az meg most nagyon kell, szükségem van rá nagyon!
Köszi!
Sok szeretettel: Kankalin
"Dereng a kék" Már a vers címe is megkapó! Igazán szép alkotás Tőled!Szívből gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta! 🙂
Zaklatott életemben megnyugtató, hogy itt vagy! 🙂
Köszi mindent!
Sok szeretettel: Kankalin
A köd mögött mindíg világosság, fény van, talán kék, talán nem.
Az éjszaka azért mindíg rejtelmes hatalmasság, de vigyázz, a balkon már hideg,
ott ne érjen álom, mert derekad táján deres virág is nyílhat, ugye meglehet?
Szia! 🙂
Töredelmesen bevallom, szóhoz sem jutok. Valahol bennakadt a lélegzet a gyomorszájam tájékán.
Nagyon jól látod a világosságot, a fényeket.
A balkonon nem szoktam aludni, inkább elmélkedni, sirdogálni, némán ordítani és verseket írni, amikor van ihletem. Ha hideg van, azért viszek takarót is. 🙂
A deres virág elolvad. Nem? 🙂
Köszi!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A versed mindenféle szempontból csodálatosan szép, de szívbemarkolóan szomorú. Mélységes fájdalom lüktet, árad belőle! Tudunk valamit segíteni?
Szeretettel:Margó
Kedves Margó!
Örülök, ha tetszett a vers.
Köszönöm a véleményt és a segítőkészséget! Nagyon jólesik!
Próbálom kiírni magamból ami fájdalmas. Talán ezzel segítek magamon.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, kedves!
Észrevétel:
A múlt fájdalma, a kísérőid az első három versben nyugszanak.
A jelen te magad vagy, miként rögzíted a szellemed képeit.
S a jövőd abban a szépen megálmodott utolsó négy sorban van, amelyre már annyira vágysz és vársz.
Kankalin, örülök, hogy olvastalak s több oldaladról is ismerkedhetünk veled.
Szeretettel, Inda.
Szia Inda!
Már-már félelmetesek a hozzászólásaid, mert úgy érzékelem, mintha ismernél.
Nagyon jól látsz engem, köszönettel tartozom. 🙂
Én is örülök, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
kedves kankalin!
A fájdalom ,és remény együtt jár,hidd el nagyon szép verset alkottál.
Szinte látom a tavasz halálát és ,hogy lelked némán sikolt,hogy ordítanál de valami miatt nem teszed,s látom az arcodon lefolyó könnyeket. Nagyon kemény vers, csak gratulálni tudok hozzá.
Őszinte tisztelettel :Apamaci
Kedves Apamaci!
Szépen kifejtetted, ami a versből kibogozható "laikus" számára.
Tulajdonképpen akkor kiírtam magamból, a tavaszt meg sehogy nem sikerült kiölni belőlem, megmaradt ugyanúgy, vagy még jobban. Kérdés az, hogy mennyire észrevehető. Én már csak ilyen vagyok. 🙂 Azért nem sikítottam, mert úgyis tudtam, hogy semmi értelme, bennem marad minden a régiben.
A verset azért találod keménynek, mert önmagam kupánvágására szántam, meg is történt, de az eredmény ugyanaz: maradok ott, ahol, az, aki…
Köszönöm, hogy nálam jártál!
Szeretettel: Kankalin
Hát ezért is kijár a tisztelet, mestermunka.
Gratulálok!
Szia dinipapa! 🙂
Időutazáson vettem részt, ahogy elolvastam ezt a versemet. Egy kicsit vissza a múltba, amikor írni kezdtem. Nagyon az elején volt, épp csak próbáltam bontogatni a szárnyaimat. Meg is látszik rajta. 🙂
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de a balkon és a denevérek maradtak. Az éjszaka már nem tud ártani, a Kék új árnyalatot kapott.
A zenéről tudjuk, hogy örök, nálam még azon túl is…
Örülök, hogy tetszett ez a versem.
Köszönöm, hogy megtaláltad. 🙂
Szeretettel: Kankalin