Én nem adom meg magam a sorsnak,
mert mindig lehet a rossznál rosszabb,
és sokszor volna keseregni ok.
Az élet elbánt velem is párszor,
s olykor úgy érzem, hogy szétforgácsol,
hogy a napok sora csak úgy elcsorog.
De ha visszanézek, utam egy híd,
mi számtalan zúgón átsegít,
és mindig jönnek velem szembe is.
Így nem adom meg magam a sorsnak,
hisz kemény telek mindig is voltak,
de egykettőre eljön április.
Néha nehéz, de többnyire semmi
a csalódásokat átvészelni,
mi egykor bántott, elengedtem rég.
A reggelekben új remény ébred,
mi segít nekem vigyázni Téged,
és úgy szeretni, ahogy szeretnéd.
Nem adhatod meg magad a sorsnak,
legszebb szó a szótárban a holnap,
s rögtön utána a holnapután.
A Nap se kérdi, fel kell-e kelni,
Te se gondolkodj, hogy jó-e élni,
csak élj – a többit nyugodtan hagyd rám.
6 hozzászólás
Kedves Erika!
Ügyes szerkezete van a versednek, jók a rímek és a keresztrímek is. A nem adjuk meg magunkat a sorsnak gondolata – túl azon, hogy pozitív és követendő gondolat – kellemes lüktetést, zenét
ad a versnek azáltal, hogy az első két versszakban megvan, a harmadikból hiányzik, de a negyedikben újra visszatér.
Üdvözlettel: Attila
(Juhász Gyula: A munka c. verse jut erről eszembe… ("Én őt dícsérem csak, az élet anyját… "), nem tudom miért…)
Köszönöm, Attila 🙂
Nagyon jó dal/ vers. Szeretettel, szívvel gratulálok! Szép estét kívánok! Zsuzsa
Köszönöm, kedves Zsuzsa!
Neti, tudod, hogy imádom a verseid, a laza fegyelmüket, tiszta érzéseit, a logikán túli tudatosságukat, és remek egységüket tartalomban és szerkezetben. Éppen ezért, mert annyira kedvellek olvasni – az utolsó négy sor rímein még ha egyetértesz, gondolkozz kicsit… bocs, de miután a kedvenc négy sorom tőled származik, nekem örök kedvencem:
"Majd ha felégettem minden délibábot,
mit sorban elém rakott az élet,
a tarlón mezítláb futnak át az álmok,
meg se látva, hogy tárat cserélek."
(Előre megfontolt szándékkal)
ezért bátorkodom kritikával élni itt.
Szeretettel
aLéb
Kedves aLéb, nagyon köszönöm az értő/érző olvasást, és igyekszem megfogadni az észrevételed – gondolkodom még az utolsó versszakon 🙂 Köszönöm! Era