Dóczy József: A kanyargó Tisza partján / An kurvigen Theisser Ufer

A kanyargó Tisza partján,
ott születtem.
Oda vágyik egyre vissza
az én lelkem!
Pásztorsíptól hangos ott az
árvalányhajt termő róna.
Édesebb ott a madárdal,
kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Látlak-e még szőke Tisza
füzes partja?
Kondulsz-e még fehér falum
kis harangja?
Vár-e még rám az a kis lány –
fájó szívvel -, ahogy írja?
Térdelek-e még előtted,
édes anyám kakukkfűvel benőtt sírja?

Szülőföldem, rád gondolok
mindörökké!
De úgy érzem, hogy nem látlak
soha többé!
Ha a halál itt jön értem, –
ne hagyjatok idegenbe:
A kanyargó Tisza partján
temessetek ákáclombos temetőbe!

Dóczy József 1845-1918

An kurvigen Theisser Ufer

An kurvigen Theisser Ufer
bin geboren.
Dort sehnt sich noch immer zurück,
meine Seele!
Es ist laut von Hirtenpfeife
das Federgras, volle Wiese,
süß ist dort der Vogelgesang,
das Himmelblau, die Mädchentreue und die Liebe.

Kann ich dich noch dich Theiss Ufer
wiedersehen?
Lautet noch in weissem Dorf die
kleine Glocke?
Wartet noch das kleine Mädchen –
mit Herzenschmerz – wie geschrieben?
Kann ich vor dir noch hinknien
an dein Grab noch liebe Mutter an Thymian wiesen?

Mein Heimatland, ich denk’ an dich
bis am Ende!
Doch das Gefühl sagt es zu mir
dich nie mehr seh’!
Doch wenn der Tod mich hier wegholt, –
lasst mich bitte nicht in Fremde:
An den Ufern der kurvigen Theiss
begrabt ihr mich in Akazien vollen Erde!

Fordította: Mucsi Antal-Tóni