lenn a ház előtt a téren
téli rózsakert kincsei
tüskék arany szelencémben
szórom szanaszéP nincs-e mind-
nek helye talpban vagy szívben
rajtam a tavaszi fáradtság
több éve vagy ezer ízben
sajog a tettvágy imára vált
a bánat már köszönöm, hogy
lobbanó vagyok cinkos szemem
szikra tükre s közönyök oly
porhanyós kanyon papírhegyek
mély völgyének lábánál vetem
magam a létbe vagy elétek
lánggal olvadó száraz tetem
sercenő gyufa a szélben
ha jó helyen magam kibontom
míg sisteregve fáj a végem
szúrólángjaimmal kirontok
a szeretetnek fáklya égjen
s lánggá legyen a sok papírvár
folytatom hát a rám vakok
idegen szemében a kín ál-
ruhájában fájó nap ragyog
szenvedek, tahát vagyok
8 hozzászólás
Szia Gabe!
Én is sajnálom (doleo ergo sum), de hát (tehát) vagyok.
Mindig örülök, ha kibontakozol valamilyen formában, mert szerintem kreativitásod a szavak terén páratlan, csak még kevesen tudják. Azt gondolom, hogy szerénységed, bátortalanságod miatt sok szépségtől fosztasz meg bennünket, olvasókat.
Akkora lelked van, hogy a morzsái is képesek feltámasztani azokat, akik alig élnek.
Köszönöm, hogy részese lehetek osztogatásodnak.
És hogy a vers? Csöppet se sajnáld, hogy kiterítetted magad. Tökéletes kép ez rólad, örülök a spontán fotónak.
Kedvencem a "szanaszéP".
Mélyről jöttél, onnan is szólsz, de a lélekmélybe.
Két vesszőt kihagynék, ha már a többi is radírozva…
Nagyon te vagy ez a vers, megláttalak a sorokban.
Légy bátor, kívánok neked felhőtlen kibontakozást!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalinom!
Köszönöm, amit lehet, jóleső szavaidat, mintha érdemtelen is vagyok rá…
Ezek csak kiömlő szavak… Mégis hálás vagyok, ha tetszetős, elvont vagy érthető… Hisz nem véletlen vagyok: világ előtt szeretetért térdelő 
Jól esik, mint botladozó gyermeknek anyja öröme pár bukdácsolt lépés után 
Na meg: szavaidból is kicsit jobban megisMerem magam 
A cél voltaképp talán minden alkotónak ez: tükröződni, s ezért jó minden vélemény 
Hála a tetszhetésért, a becézedért
Szeretettel: Gabe
Ej, ej Gabe! Nagy egy csibész vagy! Mit művelsz a szavakkal?! Egy csomó okosságot találtam a versedben. Ím egy a sok közül: "cinkos szemem
szikra tükre" nagyon tetszik. Ropog, pattog. Én is úgy gondolom, hogy ez egy igaz vers, amelyben benne vagy rendesen. A záró gondolatod nem csak pecsét a végig emberi írásodon.
Érzések, gondolatok, tűz, lélek, felismerés minden-minden egy helyen. Jól van ez így.
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Örülök, hogy találtál valami használhatót a kósza gondolataim között… .)
Pont azokat a dolgokat láttad meg benne, amelyekre épp vágyom (érzések, gondolatok, tűz, lélek, felismerés, minden… jól van így ) hogy megéljem… 
Mindemellett végtelenül tudatlan vagyok, és hiányát érzem magamban valami misztériumnak… 
Hogy mit művelek a szavakkal? Csupán próbálom kifejezni magam a nehézségeik közepette
Köszönöm, hogy olvastál, hogy szavaidon keresztül is láthattam a kiömlő gondolataimat, segítesz megérteni
Remélem találok még olyan szavakat, amelyért érdemes lesz erre vetődnöd! 
A viszont írásra, üdv: Gabe
Kedves Gabe!
Ne keresd magadban a misztériumot, mert benned van. Sőt mindenkiben benne van. Maga az ember egy misztikum. És ami fontos téged illetve, ki is jön belőled. Egyszerre vagy kíváncsi, lelki exhibicionista, és barát, és ha az élet úgy kívánja ellenség. Ez már önmagában misztérium. Ember vagy, maga a misztikumok legmagasabb foka.
Írj, és mindig több jön ki belőled, és több áramlik belénk a GABE-izmusból! :))
Szia prince/Zoli!
Valahol egyet is értek veled ebben, meg nem is
Egyértelmű, hogy mindenkiben benne van, de picit azért nem árt kutatni utána, már csak, hogy emeljük a szintjét, hiszen, ha nem emelnénk szüntelen, süllyedni kezdene azon nyomban 
És köszönet a GABE-izmusért is, habár remélem nem létezik soha semmilyen hozzám tartozó izmus, csakis a megjegyzésedhez hasonló kedvesség szintjén
Ettől függetlenül rogatok majd olykor-olykor, hogy maradjon majd emlék, milyen volt lelkemnek a jelen-ókora 
Szia Gabe !
Isteni szójátékokkal találkoztam versedben, tényleg benned van, ahogy Zoli is írta.
Kicsit lemaradtam mostanában a verseiről, próbálom majd pótolni.
Szeretem az egyediséged, amely minden versben megjelenik.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Zsu
Köszönöm, kedves túlzásodat, tetszésed, s annak rendszerességét is, hogy érdemesnek tartod írásaimat az olvasásra, s engem e jelzőkre… az egyediségre is, ami mindenki egyik fő jellemzője (mit olykor túlterhel a beilleszkedési kényszer, ami engem is túl gyakran… jó, ha sikerül mások előtt levetkőznöm belőle)
Hálával: Gabe