In meinem Herzen wächst ein Rosenzweig
Sein Duft berauscht so weich den Sinn.
Vernimm das Bächlein rauschendes
In meiner Grube tief im Kinn.
Und immer kommt die Nacht –
Nach ihr der Tag im kühlen Wolkenlinn'.
Springt eine Welle an den Strand
Ergreif ich sie ganz schnell mit meiner Hand.
Zu spiegeln mich – daß ich noch bin
Und du in meiner dunklen Pupill.
Dann schweben wir unmerklich still
Ins blaue Land empor beseligend traumhin.
Lasker-Schüler, Else
Veled, aranymosolygós
A szívemben nő egy rózsaág, az
illata elbódít engem.
Hallva a patak susogást
állam árkának mélyében.
És majd eljön az éj —
később a nap a hűs kis felhőkben.
Egy hullám ha partra szökell
gyorsan megragadom a kezemmel.
Tükrében látom – hogy még vagyok
's te, a szemeimben ragyogsz.
Lebegünk titkos csendben, az
üdvözítő álmok magas, kék mennyébe.
Fordította Mucsi Antal
9 hozzászólás
Kedves olvasó!
A szótagszám és a szöveghűség, tartalom, volt ennél a fordításomnál a mérvadó, erre fiygeltem.
Köszönöm, Tóni
Kedves Tóni!
Ha nincs virág az ágon, akkor az nem is illatozik. Lehet ez szívemből nőtt rózsaszál is…
A kijelentő mód nem "vernimmt" lenne? A "vernimm" nem felszólító mód?
Valóban áll és árok, de ezzel Lasker egyáltalán nem volt költői, itt szörnyen hangzik…
Honnan vette Lasker ezeket az össze-vissza szótagszámokat?
Azt hiszem, kár volt erőnket egy ilyen hitvány versre pocsékolni. De én is megtettem…
Sebaj, lesz még jobb is!
Üdv: Dávid
Kedves Dávid!
Igaz, az én véleményem nem mérvadó, és szubjektív, de szerintem ez a vers olyan rosz, hogy elrontan már majdnem nem is lehet.
Mint ahogy írtam én csak a szótagszámra és a szöveghűségre koncentráltam a figyelmet, a többihez úgy sem értek, de megértetni sem volt könnyű a szokatlan szavak használatával.
Üdv Tóni
Kedves Tóni!
Áthoztam ide egy "hozzászólást" az én verzióm alól. Nem tudtam róla, hogy létezik…
Tandori Dezső:
Veled, aranymosolyú
Szívemben rózsaág hajt, illata
Lágyan bódítja agyamat.
Hallod: patak zúg árkomon
Mélyen, állam alatt.
És eljön majd az éj –
S felhőgyolcsával utána: a nap.
Hullám csap a partra: két tenyerem
Köré kerítem sebesen.
Tükrözzön: hadd higgyem magamat
S téged, sötét pupilla-mélyen.
S úszunk hangtalanul, a kék menny
Álomba révülten mind beljebb csalogat.
Kedves Dávid!
Igen olvastam az oldaladon a közzétett fordító fordítását. és a hozáfűzött megjegyzést is.
A véleményem inkább megtartom magamnak.
üdv Tóni
A vers nyersfordítása :
Veled, aranymosolygó
Az én szívemben nő egy rózsaág
az illata lágyan kábítja értelmem.
Halld meg a patakot a zizegő
a árkomban mélyen az államban.
És mindig jön az éjszaka
utána a nap hűvös kis felhőkben.
Egy hullám kiugrik a strandra
elkapom nagyon gyorsan a kezemmel.
Hogy tükrözzön engem – hogy még vagyok
és te a z én sötét pupillámban.
Akkor lebegünk észrevétlen csendben
A kék országába fel az üdvözítő álmokhoz.
A vers nyersfordítása :
Veled, aranymosolygó
Az én szívemben nő egy rózsaág
az illata lágyan kábítja értelmem.
Halld meg a patakot a zizegő
a árkomban mélyen az államban.
És mindig jön az éjszaka
utána a nap hűvös kis felhőkben.
Egy hullám kiugrik a strandra
elkapom nagyon gyorsan a kezemmel.
Hogy tükrözzön engem – hogy még vagyok
és te a z én sötét pupillámban.
Akkor lebegünk észrevétlen csendben
A kék országába fel az üdvözítő álmokhoz.
A vers nyersfordítása :
Veled, aranymosolygó
Az én szívemben nő egy rózsaág
az illata lágyan kábítja értelmem.
Halld meg a patakot a zizegőt
az árkomban az állam mélyén.
És mindig jön az éjszaka
utána a nap hűvös kis felhőkben.
Egy hullám kiugrik a strandra
elkapom nagyon gyorsan a kezemmel.
Hogy tükrözzön engem – hogy még vagyok
és te a z én sötét pupillámban.
Akkor lebegünk észrevétlen csendben
a kék országába fel az üdvözítő álmokhoz.
A Mit dir, Goldlächelndem nyers fordítása azoknak, akik nem tudnak németül, és mégis megszeretnék próbálni a műfordítást:
Veled, aranymosolygó
Az én szívemben nő egy rózsaág
az illata lágyan kábítja értelmem.
Halld meg a patakot a zizegőt
az árkomban az állam mélyén.
És mindig jön az éjszaka
utána a nap hűvös kis felhőkben.
Egy hullám kiugrik a strandra
elkapom nagyon gyorsan a kezemmel.
Hogy tükrözzön engem – hogy még vagyok
és te a z én sötét pupillámban.
Akkor lebegünk észrevétlen csendben
a kék országába fel az üdvözítő álmokhoz.