Angyalport szórt a november a földre,
belepett mindent deres bódulat,
ködlepte fák lehullatták zörögve
ősz-tépázta elnyűtt ruhájukat.
Az égből pihék szállongtak puhán,
fagyos táj ráncait csókokkal hintve,
s december dermesztő keze nyomán
hűs pehelypaplanná szövődtek össze.
Mozdulatlan szunnyadt a kert a télben,
bár ébresztgette csiklandó sugár,
csak a vizes hordó a fal tövében
horkantott olykor szeles délután.
Cinege bújt ribizlibokor ölén,
a márciusról dalolt reszketeg,
de énekét kegyetlen hömpölyögvén
jeges süvítés dermesztette meg.
Fehér csend honolt, ablak keretében
feszült a táj, mint vászon-pillanat;
alig hallatszott, ahogy észrevétlen
hóharang kondult a rőzse alatt.
8 hozzászólás
Kiváló vers. Remek rímek, szépen végigvitt gondolatsor, láttató képek. Gratulálok!
Szia! Osztom Netelka véleményét! Igazán jól visszaadja a versed a szomorkás tél nyomasztó hangulatát! Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de nekem a Kőszívű ember fiai-nak téli jelenetei jutnak róla eszembe! Frappáns a szerkezeti megoldás! Szép! (Amíg ezt leírtam ötször elolvastam!)
Köszönöm szépen a véleményeteket, jólestek nagyon! A kőszívű ember fiait már vagy húsz éve olvastam, nem igazán emlékszem rá, de örülök, hogy egy klasszikus művet is eszembe juttatott a versem.
Igazán örömmel olvastam szépen csengő soraidat. Csodálatosan fejezed ki versben a gondolataidat.
köszönöm, kedves Kata, igyekszem verssé formálni a gondolatokat, talán sikerül…
Másodszor olvasom ezt a verset, elsőre is szerettem volna kritikát írni, csak lefagyott a gép. De most újra megtaláltam. nagyon tetszik a vers.
Egyetlen dolog van, ami szerintem picit megtöri a hangulatot.
“kegyetlen hömpölyögvén “->szerintem ha ez a jeges süvítésre vonatkozik, nem annyira találó, nem bántásból írom, csak valahogy bennem a süvítés szó valami kemény és szögletes képet ébreszt, valami hirtelen dolgot, a hömpölygés viszont lassú, hatamas és alaktalan.
De ez csak apróság.
A vers hangulata, főként az utolsó versszaké nagyon jó. Bennem egy Wass Albert vers hangulatát idézte fel: Első tavaszi vers a címe.
Ezek a képek tetszettek a legjobban:
“fagyos táj ráncait csókokkal hintve”
“csak a vizes hordó a fal tövében
horkantott olykor szeles délután. ”
“feszült a táj, mint vászon-pillanat”
(elnézést, kicsit sokat idéztem)
üdv:Anna
Kedves sanna,
először is, köszönöm a szakszerű minikritikát, bárcsak mindenki hasonlókat tudna írni az oldalon…
A hozzászólásod jogos, a verset éppen mostanában javítottam/finomítottam több más társával együtt (itt most már így marad, különben értelmét vesztené a kritikád). Mivel több mint 2 éve íródott, képes vagyok objektívebben látni az egészet, ennél fogva könnyebb a javítás. Viszont értő szemre vall, hogy észrevetted e hibát:)
A pozitív véleményt is köszönöm, különösen jólesik, hogy nagy költőre emlékeztetnek soraim.
üdv: Gabi
angyalian meleg az érzés, ahogy olvastam, pedig a hideget rajzoltad meg, de a rőzse engem felmelegített és a pehelypaplan is…gratulálok!:)