2024. december 27., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Ébredés

    Horák Andrea KankalinBy 20 hozzászólás1741 megtekintés

    Ébred a hajnal, ébred a fény,
    Ébred a szellő, ébred a kék.
    Ébred a lélek, ébred a tér,
    Ébred a dallam, ébredek én.

    Simogat a hang, simogat a szó,
    Simogat a dúr is, simogat a moll.
    Simogat az érzés, simogat a vágy,
    Simogat a csend, simogat a lágy.

    Őszi szívemben ébred a kedv,
    Dallal ébredek, riaszt a csend.
    Ébred a gitár, pattan a húr,
    Simogat az érzés, -átkarol.

    Share.

    20 hozzászólás

    1. hova on

      Kedves Kankalin!
      Ma elolvastam valamennyi feltett versedet.Szépek,szépen írsz.Vannak észrevételeim,amire már a választ is elolvastam a kommenteknél.A nagybetűkre gondolok.Nekem furcsa,de Te tuod.A természetet nagyon kedveled ez kitűnik több versnél,és ismered is,színét szagát,mindenét ahogy azt a Teremtő nekünk ajándékozta.További sikeres alkotást kívánok.Gratulálok.
      szeretettel üdv:hova

    2. Horák Andrea Kankalin on

      Kedves Hova!
      Tényleg szeretem a természetet. Na meg a zenét. A kettő együtt pedig még csodásabb! Nagyon köszönöm, hogy olvastad, sőt hozzá is szóltál! Ezek mindig erőt adnak. A nagybetűket tudatosan használom még mindig, de egyszer talán megpróbálok elszakadni tőlük.
      Neked is további sikeres alkotást kívánok!
      Szeretettel: Kankalin

    5. Finta Kata on

      Kedves Kankalin!
      Nekem a versed igazán tetszik. Tetszik, mivel klasszikus formát választottál, mert igényes vagy a külsőre, mivel megfog a tartalma, az üteme, a rímek mind helyén vannak. Egyszóval szerintem megérdemled az ötöst!

      Szeretettel: Kata

    10. Horák Andrea Kankalin on

      Szia ruca!
      Ezt a verset úgy írtam, hogy itt a pusztán a teraszon üldögéltem úgy hajnali 5 tájékában. Zene szólt, mint mindig, s köznben lejátszódott az egész életem. Abban tényleg volt kiáltás, suttogás, meg várakozás is. Imádom a csendet, azért kelek hajnalban. Minusz 20-ban is kint ülök a teraszon, élvezem a friss levegőt. Közben arra gondolok, aki már nem lehet velem, meg a tájra, ahova ritkán jutok el, de olyan hatalmas pozitív energiával tölt el, hogy ezáltal élek és lélegzem.
      Köszi! Kankalin voltam.

    13. Névtelen on

      Kedves Kankalin!
      Egy olyan érzés-viharba hoztál,hogy tényleg fogódzkodnom kell!
      Az ébredésnél…mikor simogat az emlék lágy keze…mikor felidézzük
      a gyönyörü perceket…lehet ennél szebb?
      Gratulálok!
      Szeretettel:Jegmadar(Condor)

    14. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Jégmadár (Condor)!
      Amikor a teraszon ültem akkor hajnalban, már ősz volt, de még csicseregtek a madarak. Kelet felé fordultam, mint minden pirkadatkor, amikor ott ébredezek egy illatos teával kellemes dallamokra és megigéző fényekre, lágy szellő legyezgeti az arcom, közben a látóhatáron elkezd kukucskálni rám a nap… szóval nyugalmas, simogató, lélegzetelállító. Ilyen körülmények között szeretek írni.
      (Azon elmélkedem, honnan tudod, hogy közben mire gondoltam?)
      Köszi, hogy itt jártál! Nézz be máskor is!
      Szeretettel: Kankalin

    15. Hamupipő on

      Kedves Kankalin! (Nagyon tetszik a neved, egyre jobban)

      Most találtam csak rá erre a gyönyörűségre. Hú de nagyon jó a ritmusa,a rímek és egyáltalán: remek vers ez kedves Kankalin!
      Mosolygok és ez nagyon jó!

      Köszönöm, hogy olvashattam!

      Szeretettel:
      Hamupipő

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Hamupipő (ke)!
        Örülök, ha mosolyogsz, nekem is kellemes elfoglaltság. 🙂
        Köszönöm, hogy meglátogattál, jólesett! 🙂
        A nevem nekem is egyre jobban tetszik, ha újra születhetnék, kérném anyukámat, hogy erre kereszteljenek. 🙂
        A pozitív vélemény is feldobott. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply