Itt ülök merengve,
ó, némán, bizseregve!
Most ébren álmodom?-
Ábránd ül az arcomon.
Aranyszínű a nap,
múltat lemosó holnap.
Világ a kezemben,
csend honol a lelkemben.
Sirály száll az égben,
friss, lubickoló szélben.
Elnézem a tengert,
mily szépséges édenkert!
Szívemben a tavasz,
mily lüktető a dala!
Harmatszagú, bűvös,
napos, míg néha hűvös.
Tréfás, pajkos, szelíd
jókedvekre derít.
Buja ábrándot űz,
remény- pitypangot fűz.
3 hozzászólás
Kedves Edit! Ha ez csak álom (ébren) akkor szépet álmodsz: tavasz, tengerpart, sirály! Reményre jogosító álom! Tetszett! Szeretettel üdvözöllek: én
Bocsáss meg, Elisabethet akartam írni!!!
Kedves Bödön! Semmi baj! Köszönöm, hogy olvastad, és tetszett! 🙂 Írhatsz Zsuzsát is :))))))