vers nagypapám emlékére…
Hideg van…
Sötéttől siketek az éjek,
Köpenyével átölel,
Halálba taszít az élet.
Hideg van…
Fagyba fonódtak a szívek,
Fehér leplük mázsa kín,
Nem dobban a szíved.
Hideg van…
Csendtől csillan a jégcsap,
Halkan súgja nevedet,
E bús világon rab vagy.
Hideg van…
Szemednek fénye oda,
És csend van, és béke,
Hol állott lelked temploma,
és hideg van…
8 hozzászólás
Ez nagyon szép búcsú, Doreen!
Szia Hugi!
Annyira szép, és megható ez a versed,sajnálatos esemény hozta ki belőled:(de akkor is szép!
Eri
Szia Doreen!
Szép vers,igazán méltó a gyászhoz.Sajnos az élet része a gyász,a halál,a fájdalom,s nehéz ezek feldolgozása.A verek talán segíthetnek a végső bucsúhoz és megnyugváshoz.
Üdv:Metal Koala
Sziasztok! Nagyon köszönöm a hozzászólásokat, aranyosak vagytok!
Szép emléket állítottál!
Köszönöm, igyekeztem!
Kedves Doreen szép emlékezésedhez gratulálok.
Köszönöm, Györgyi!