Hajnalpír ébred, illanó varázs,
a déli napsugár az útitárs,
hűség csókját repíti én felém,
vakít a holdfény éjnek éjjelén.
Sugárzó égen égő csillaghárs,
mi történik most hűtlenség, csalás,
vagy álomországnak csengő erén
életre kel színes tündérmesém?
Maradjunk annál, egy bátor vitéz
nagy tettet visz majd végbe, ennyi, kész;
eljött az óra, önmagába néz.
Szörnyét legyőzve éli életét,
jó párszor elbukott, ez volt a tét:
álljon fel mindig, mert övé a lét.
17 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Gördülékeny, lendületes versed azt üzeni nekem, mindig van újrakezdés, akárhány kudarcon is át vezet utunk. Csak le kell győznünk szörnyeinket. Nekem leginkább önmagamat.
Üdvözlettel: Laca
Kedves Laca!
Ahogyan Te is írod, mindig van újrakezdés, mert mindenki a lehetőségek kincseskamrájában él.
🙂
A szörny pedig tényleg bennünk él, de ott lakozik valaki más is.
Szeretettel: Szabolcs
Remek szonettben írtad meg az üzenetedet kedves Szabolcs!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs! Szívből gratulálok ehhez a kírai hangulatú, szép vershez! Igazad van, fel kell állni, ha százszor elbukik is az ember. Ez a tét! Baráti öleléssel: én
Kedves Bödön!
Fel bizony, nincs mese, azaz van.
🙂
Szeretettel. Szabolcs
Kedves Szabolcs. Igaz, hisz hogyan is tudnánk felállni, ha sohasem buknánk el. Mindenképpen az a legfőbb dolog, hogy tudni kell hogyan kell felállni, s ez minél többször fordul elő, annál könnyebb lesz. Nagyon tetszik.
Szeretettel grat. Zsófi.
Kedves Zsófi!
Mennyire igazad van, köszönöm.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Csodás képekkel adsz reményt az újrakezdéshez minden szörnyeivel küzdő embernek.
Nagyon szuper, sőt szuperjó!
Szeretettel: Edit
Kedves Edit!
Köszönöm szépen, hát igen, vagyunk egy páran.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Versed sodró lendületű, nagyon szerethető alkotás.
Az első két versszak szinte cseng, bong, a vége adja meg a lényeget, mondandójaát versednek. remek gondolatiság. Szeretettel olvastalak. Éva (nálam 5)
Kedves Éva!
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Nagyon szép a versed, s természetesen az üzenete sem megvetendő: ha elesel, kelj fel! Ne add fel, menni kell tovább az úton. Ne hagyjon el a remény!
Szépséges!
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Nagyon szépen köszönöm. A remény mindig mellettem van, ő az egyik jó barátom, társai a hit és a szeretet.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Jöttem. 🙂
Nagyon nehéz az összes versed, ez se kivétel. Értem a mondanivalót itt, a kategória miatt viszont elgondolkodtam. Szerintem bennem van a hiba.
Nem tudok elrugaszkodni attól, hogy a valódi szonettek honnan indultak, a követelményeik mennyire mérvadóak.
Nekem ez a vers tanulságos, élmény is, de nem érzem szonettnek.
Hiányzik belőle a szonettes felépítés, a levezetés, a konklúzió, és tartalmában is több kellene.
Újra megjegyzem, hogy tán az én készülékemben van a hiba.
Versként köszönöm az élményt, szonettként még nem.
Sokat gondolkodtam azon, hogy merjem-e idekint megfogalmazni a véleményem. Azért jeleztem itt, hogy mások is olvashassák, akár ellent is mondjanak nekem, hiszen ez csak az én véleményem.
Tartalmilag nagyon kerek a mondandód, köszönöm a lámpást, amit gyújtottál. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm, hogy jöttél, láttál, győztél, mert egymás verseitől és hozzászólásaitól mindannyian gazdagodunk, és elmondhatjuk majd magunkról magunknak, hogy: "nekem nőssz nagyra, szentem!", és mindezt tiszta szívvel.
🙂
Szerintem nincs senkiben hiba, az rendben is van, hogy Te ezt nem tudod szonettként kezelni, én ebbe a kategóriába tettem, mert akkor így éreztem, tudva azt, hogy még bőven van hová fejlődni. Részemről annyi, hogy nagyon szeretem ezt a szerkezeti formát, lehet, hogy éppen azért, mert teljes mértékben kötött, én pedig szabadság szerető ember vagyok, és ez kihívás számomra.
🙂
Még annyit hozzátennék azért, hogy a szonett számomra egy olyan forma, amely szabályai ellenére szabadságot sugároz, mert az ember szelleme általa művelődik, nemesedik, amolyan meditáció.
Nagyon szívesen a vers élményt, hogy szonettként nem, az is.
🙂
Ami késik, nem siet, de…
🙂
(folytatás következik.)
Úgy gondolom, hogy a szonett maga az élet, mert hatalmas fejlődésen ment keresztül, és mai napig változik folyamatosan.
Egyszer, ha lesz kedvem hozzá, akkor végigkísérem a szonett útját a történelemben, és megjelentetek egy tanulmányt, ezzel a címmel: A szonett evolúciója.
🙂
Azt hiszem, hogy terjedelmes mű lenne.
Köszönöm szépen, hogy itt fogalmaztad meg a véleményed, ez egy csapatmunka. Köszönöm azt is, hogy hangot adtál a véleményednek.
A lámpásod FÉNYE mindig világítani fog.
🙂
Szeretettel: Szabolcs