pedig lerí róla a fehér,
anyádra esküszöl, hogy tilos,
mert neked, ami szabad, nem ér.
Akarod, hogy mindig úgy tegyem,
mit én gondolok, kit érdekel,
a te kívánságod meglegyen,
az enyém jobbat nem érdemel.
Te felfelé mész, én pedig le,
te száguldanál, én ballagok,
te zajra vágynál, én a csöndre,
kiabálnál, mikor én hallgatok.
Jobbra indulsz, de az irány bal,
szólok én, de nem figyelsz oda,
előtted tornyosul egy nagy fal,
nekimész, vigyázz te ostoba!
Nem értem haragod cseppet sem én,
dühöd az éterben messze száll,
szitokszó özöne árad felém,
míg kinyújtott kezemnél meg nem áll.
Nem más a hibás, egyedül te,
úgy kell neked, magad szőtte hám,
ki saját nótáját hegedülte,
mert oda sosem figyeltél rám.
Márpedig az igenis fehér,
ugyan már, miért lenne piros,
zaj helyett csendben jó a kenyér,
ami szabad, sosem lehet tilos.
Menni csak lefelé érdemes,
csak ballagni száguldás helyett,
ki ezt teszi az jó és nemes,
de mért van, hogy senki sem szeret?
22 hozzászólás
Kedves Rozália!
"de mért van, hogy senki sem szeret?" Mért van? Nállad nem tudom ,e nállam már rájöttem.
A feleségemmel 48 éve vagyunk eggyütt. Ő még ma is próbál engem megváltoztatni, külömböző dolgokban. Többször azt mondja., miért nem csinálod, his már annyiszor mondtam. Most, 48 év után megmondtam neki. Azért nem halgatok mindenben rád, mert én azt akarom, hogy úgy szeress, mint az első nap.Milyen rengeteg házasságban van az, hogy, az asszony annyi mindenben átneveli a férjét, az a tanácsait betartja, és akkor évek után mit hall a feleségétől: Te már rég nem olyan vagy mint ahogy megismertelek. És ki változtatta meg? És kinek nem tettszik, mikor megváltozott? A feleségének. Ezért nem változok én meg a feleségemmel szemben, de mmindenki mással megváltoztam. Sokat követelek magamtol, és ezt elvárom a másikaktol is, ha nem kapom meg, akkor figyelmeztetem őket, és ezért sokan nem szeretnek, de aki, az azonban igazán.Tőlem a versed egy ötöst érdemel
üdv Toni
Kedves Rozália!
Érdekes verset alkottál. A végén a kérdés is elgondolkodtató. Általában azokat nem szeretik akik mindennek ellent mondanak, és ahogy írtad, a fehéret is pirosnak látják. Persze más mondandója is van versednek ettől még jobb!
Barátsággal Panka!
Szia!
Érdekes versed, számomra egy értékes alkotás!
Szeretettel :Marietta
Az élet gyakran teremt hasonló eseteket. Ha házasságról esik szó, bizony, nap-nap után előfordul, hogy egyiknek mindig más, sőt, ordítóan ellentétes a nézete a másikéval szemben, és soha, semiben nem egyezik a véleményük. Mindez lassú elhidegülést jelnt.
S ez már kezdetben is megmutatkozhatott, de az induló vak szerelem miatt a fiatalok általában nem veszik észre, hogy ezek az elentétek lassan megmérgeik majd a napjaikat, talán egész életüket.
Versedben nagyon jól megfogalmaztad ezeket az összeegyeztethetetlen ellentéteket.
Szép verset írtál.
Szeretettel: Kata
Kedves Rozália!
Van a versedbe egy kis irónia de azért szép és komoly vers.
Igazán tetszett.
Üdv: József
Kedves Rozália! Nagyon jó verset írtál!Azért azt szeretném elmondani Neked, lefelé csöndben , ballagni , én is jobban szeretek mint felfelé száguldani nagy zajjal.Bízzunk abban,hogy egyszer mindenki rájön erre,hogy ez a jobb irány.Én azt hiszem ez a vers nem csak a te személyes problémád ,átvitt értelemben ez az egész emberiségről szól.
Gratulálok szeretettel:Valéria
Kedves Rozália!
Erre mondják, hogy két malomban őrölnek. Ilyen helyzetben nem lehet egyezségre jutni. De az is lehet, hogy a házastárs szándékosan akarja az ellentéteket felszítani. Van akinek pokol a házassága, szokták mondani. A lényeg a megértésen lenne. Hiszen a szeretet alapja a figyelmesség általában. Aki nem figyel oda a másikra, az nem is szereti. Ezt jól látod. A szerető figyelmesség és az óvó odafigyelés, nem a féltékenység a hosszú, harmonikus házasság alapja és egymás kölcsönös tisztelete.
Tetszik a versed, mély és drámai feszültséget hordoz.
Üdv.: Alberth
Kedves Toni!
Igaz, hogy E/1-et használtam, de ez a vers nem rólam szól. (Persze vitatkozni lehetne azon, hogy a szerző minden művében önmagát adja.) Egy párkapcsolatban nagyon fontos a másik tiszteletben tartása, hogy ne akarjuk mindenáron a saját képünkre formálni egymást. Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, hogy itt jártál, és elolvastad versemet, kedves Panka!
Szeretettel: Rozália
Köszönöm szépen, kedves Marietta!
Szeretettel: Eszti
Kedves Kata!
Egy kis odafigyeléssel, a másik elfogadásával, önzésünk csökkentésével ezek az ellentétek feloldhatók lennének. Köszönöm a hozzászólásodat.
Szeretettel: Eszti
Kedves Valéria!
Valóban nem rólam szól ez a vers, az emberiség alapvető hajlamát akartam bemutatni. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Eszti
Kedves Alberth!
Hozzászólásoddal egyetértek. Köszönöm, hogy elolvastad versemet.
Szeretettel: Rozália
Kedves József!
Nagyon örülök, hogy nálam jártál.
Szeretettel: Rozália
Íme az ember, ilyenek vagyunk, illetve ilyenek is vagyunk?!
Nagyon értékes alkotás, nagyon tetszett.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart!
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Röviden írom: Remek alkotásnak tartom versedet. Igen ilyen az ember.
Üdvözöl: Túri Imre
Köszönöm szépen, kedves Imre!
Szeretettel: Rozália
Az emberi természet egyik alapköve az ellenkezés, ezt már én is tapasztaltam, de ha odafigyeléssel párosul, nem lehet baj. Az utolsó kérdésedre pedig nincs jó válasz. Talán nem elég érettek az érzésre.
Mindenesetre, örülök, hogy benéztem hozzád, mert alapvetően tetszett a vers. A rím-ismétléseket én kerülném a helyedben és a ritmusa is megtörik pár helyen – de ezek csak bántó szándék nélküli, szubjektív vélemények.
Hanga
Köszönöm a hozzászólásodat, kedves Hanga. A rím-ismétlés tudatos volt. A ritmus törésen pedig még lehet változtatni.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Az ellentétek vonzzák egymást – úgyhogy ne ijedj meg! De hidd el, sokan szeretnek! Én is egy vagyok közülük, aki szeret! 🙂
Szeretettel: Lady Nairi
Köszönöm, kedves Nairi!
Szeretettel: Rozália